a legutóbbi fasza irie maffia kislemez reménykedtetett abban, hogy esetleg a sena lemez is biztos az, de nem. pont azért nem tetszik, amiért az irie maffia sem. meg a brains. meg a belga. meg az összes többi ilyen fos.

a melóban általában nem a hétfő a legdepibb nap, hanem a kedd. eddig szinte kivétel nélkül bejött. ma viszont kiderült, hogy van saját gyárhimnusz: 6 perc 12 másodperces. viszont ez nem változtat azon, hogy ez egy kurva szar nap volt.

újabban nemtok enni, csak kb feleannyit, mint eddig ennek ellenére úgy érzem, hogy híztam.

a srácok bearanyozzák a napjaimat, csak sajnos egymáséit nem mindig.

most, hogy bejártuk kenyát és zimbabwét (=horvátországot), egészen csodálatosan kipihentem magam. ez ma egészen délután 3ig tartott- délben még meg is jegyezték, hogy túlságosan kipihentnek látszom-, amikor is megint elbasztam a kajálást, mert úgy 3 hete nemtok egyszerűen délben semmit lenyomni a torkomon, utána meg elfelejtem. aztán fejefáj, szédül, melege van stb.
szóval a nyaralás az jó volt, megint belebuzultam a foci eb-be (portugália, ofcoz, idén nem verik le őket lesgóllal a spanyolok egyhamar), egészen szürreális élmény volt horvátul nézni a közvetítést. ja, aztán meg városnézés közben kicsit sikerült leégnem, inverz panda, ilyesmik. féltünk is, mikor felmásztunk split-ben a harangtoronyba (para-torony), meg másztunk egészen kis hegyet is sok lépcsővel. egy percet sem futottam, és mondjuk a kajálást visszafogtam (komolyan nemtom mi van velem, egyszerűen nincs étvágyam), de azért a sörök csúsztak a melegben, úgyhogy a mérleget elteszem egy újabb félévre.
amúgy az milyen igazságtalan már, hogy egy hét alatt simán lehet 2-3 kilót hízni, lefogyni meg másfél hónap alatt se?

day 24 – a song that you wish you heard on the radio

ez egyértelmű, a hagyma találta véletlenül nemrégiben. metálra hangolt duptepp. kibaszottul zseniális.

és most offra rakom magam egy hétre, sehogyan se leszek elérhető, mindenki kurvára fog hiányozni.

még mielőtt más is megjegyezné, hogy milyen izé már ez a 100 napos dalizé, és csak azért van, mert amúgy nincs mondanivalóm, leszögezném: igazatok van. de azért a sörök között némi titkot is csepegtetek itt, és remekül nosztalgiázom, szóval nekem igazából ez inkább jó, mint nem. nameg a látogatottságom is megtízszereződött azóta 2-ről 20-ra. fasza, nem?

day 23 – a song that you hear often on the radio

azt akartam nagy hirtelen írni, hogy nem nagyon hallgatok rádiót, de aztán rájöttem, hogy de’szen minden reggel fél órát a buszon. aztán az is eszembe jutott, hogy kurvára fogalmam sincs milyen előadókat játszik mostanában a rádió, mert egész egyszerűen nem vágom a nevüket. de aztán puskáztam a calss fm toplistájáról, és felmerült bennem, hogy miafaszom az a pitbull?
naszal ez megy mostanában a rádióban, sajnáljatok.

észrevettétek, hogy hivatalosan is fesztivál időszak lett? szabadtéri színpadba és sörszagba borult a város, remélem így is marad egészen októberig.

day 22 – a song for your “fans”

se rajongóim nincsenek, de még olyan szám se nagyon, amit küldenék nekik, ha lennének. vagyis, ha lennének rajongóim, akkor biztos írtam volna már saját számot, de részemről eddig csak egy virtuális lányzenekarba írtam dalnak nem nevezhető borzalmakat, szóval arra gondoltam, hogy előveszem valamelyik haveromat, aki velem ellentétben tud zenét írni, és azt küldöm a nem létező rajongóimnak, íme:

day 21 – a song for your haters

mindenkinek, akit utálok, küldeném dave grohl-t, átgondolatlan koncepció alapján.

én tudtam már tegnap, hogy ma egy új éra kezdődik, mert a magyar 100 napos dalizé oldalt sajna lehetetlenség betölteni facebook-on, így a külföldivel folytatom. az durvább.

day 20 – a song that you want to play at your funeral

hát. biztos arra gondolnék, hogy mit gondolna a közönség, ha azt játszanák, amit szeretnék, ha egyáltalán eljön valaki.

de ha eljön valaki, az biztos nagyon szomorú lesz, mert hát azért jött el, hogy végignézze, ahogy leeresztenek pár méter mélységbe egy koporsóban fehér virágokkal fűszerezve. szerintem ez egy eléggé beteg szokás.

én azt szeretném (és valaki nyomtassa ki, és adja a kezembe végrendeletkor _ezt a poszt_), hogy szórják a hamvaimat a dunába a szabadság hídról (az a kedvencem), és mondjanak egy sztorit arról, hogy milyen jó arc voltam. csókolom.

(de ehhez ám szimfonikus zenekart szeretnék) 🙂