veletek volt már úgy, hogy minyá szétrobban a fejetek, és szar idő van, és minden idegesít, és bringával indultatok el a munkába, amin még rendes sárvédő sincs? és akkor még fel is veszitek a telefont amit nagyon nem kéne? kétszer?

na ezen segít 4 sör, meg a dal:

10. nap: egy dal a kedvenc albumodról. (album címe?) (megalithic symphony)

9. nap: gyerekkori emlék. (sorozat főcímdal)

miért kell egy gyerekkori emléknek sorozat főcímdalnak lennie feltétlenül? simán felsorolhatnék szandit, papp ritát (fúj), (gyerek)filmslágereket magyarul, boney-m-et magyarul (nem is értem mi volt ez a fordítási láz a 90-es évek elején), de nem teszem. ha sori, akkor legyen sori.

Ha engem kérdezel, akkor egészen kisgyerekként a füles mackó volt a kedvencem, de most mégsem ezt osztanám, hanem a valaha írt legjobb főcímdalt egy rajzfilmsorozathoz, nem elhanyagolható képvilággal, ami pedig az alábbi:

ami engem illet, a szemüveges pasikat részesítem előnyben. arra bírok gondolni, hogy azért van ez, mert mindenek előtt az okos pasikat szeretem, és a szemüveg valahogy megemeli a feltételezett iq-t. persze gondolom, ennek nem sok köze van a valósághoz, de azért szívesen lefuttatnék egy kutatást az iq és a rövidlátás összefüggéseiől.

ugye, én megmondtam.

8. nap: egy dal, amit szerettél de már utálsz.

én többnyire nem vagyok ilyen rapszodikus, mint egyesek, szóval, amit megszerettem egyszer, az úgy is marad. ez sajnos emberekre is vonatkozik. szóval igazából én nem utálok meg semmit, maximum megunom. mint a nirvanát. de mivel az már volt korábban, így most más lesz.

7. nap: a kedvenc dalod.

ez egy lehetetlen kérdés. a kedvenc dalom most? 2 éve? 10 éve? van olyan ember a földön, aki ki tudja jelenteni egy számról, hogy az a legjobb a földkerekségen és punktum? akkor is, ha nem is ismeri az összes dalt a világon? szóval ennek fényében osztottam, szoroztam, átlagoltam, megnéztem a last fm-et, és ez jött ki:

nincs új a nap alatt.

6. nap: egy új dal, amit szeretsz.

végre egy könnyű kérdés, nincs is könnyebb ennél. épp a héten szerettem meg, annak okán, hogy a héten hallgattam meg az új lemezt a nem kevésbé zseniális lemezbemutató koncerten felbuzdulva. ezáltal be is mutatnám 2012 legjobb dalát, amit kedvenc magyar zenekarom írt:

hopp, kimaradt egy nap. említettem már, hogy soha többé nem iszom hétköznap? meg egyébként se kéne, mert dagadt geci maradok örökre.

5. nap: egy dal, amit a barátaid szeretnek, de te nem

hát. egyszerűbb lenne, hogy egy zenekar, amit a barátaid szeretnek, de te nem (ilyenbÅ‘l egymillió van legalább, többek között metallica, soad, ratm, subscribe – kivéve persze a müpás koncertet, meg pár számot, stb. ), vagy egy film, amit a barátaid szeretnek, de te nem (blöff, ponyvaregény, ford fairlane, sorolhatnám…). de hogy konkrétan egy dal?

egy jut eszembe, amit szívből utálok, viszont sokan szeretnek, gőzöm sincs miért. annyit még hozzá, hogy legrosszabb éjszakáimat juttatja eszembe a postáról, lehet, hogy ez is közrejátszik picit, de ennek ellenére ritka ratyi, az biztos.

4. nap: egy dal, amit a szüleid is hallgattak

na most: mindketten együtt, vagy külön-külön? vagy hogy még én is?

jobban belegondolva a pink floyd – soltész rezsÅ‘ – nirvana bermuda háromszögben elég rendesen megkínoztuk egymást hosszú gyermekéveim alatt, de amire mindhárman emlékszünk, és nem menekültünk elÅ‘le sikítozva, az úgy valahogy a boney-m környékén lehetett a kilencvenes évek elején . a következÅ‘ számot pedig azért választottam, mert harmadikos koromban a szüleink bekentek minket kakaóval, és erre a számra idétlenkedtünk a színpadon a farsangi bálon. van kép is.

3. nap: egy dal, ami egy átmulatott éjszakára emlékeztet. (mikor? hol?)

elég sok ilyen van, de azokat már szinte egyiket se hallgatom, mert így távolról szemlélve elég ratyi az összes. újabban meg egyrészt nem emlékszem, miket hallgattunk az este, másrészt nem is nagyon szoktunk táncolni, kivéve most pénteken este, például erre:

2. nap: egy dal az első albumról, amit megvásároltál. (mi volt az album címe?)

ez egy elég érdekes történet, mert tulajdonképpen apámmal vetettem meg, mire meg olyan korba kerültem, hogy lett volna rá pénzem, már nem nagyon volt divat a cd vásárlás. általában csak akkor veszek cd-t, ha ismerem a zenekartagokat és firkáltathatok velük a borítóra valami személyeset.

visszakanyarodva a témához, az első cd, amit kifejezetten magamnak vetettem meg apámmal, aki mellesleg utálja, a nevermind volt a nirvanától, és az ismert tények ellenére sztem ez a legjobb szám az albumon: