ma kérdeztem a kollégámat, hogy ki volt az vendég srác, akivel reggel feljött az irodába. erre mondta, hogy ion, a spanyol, jó pasi mi? mondom, ja, aha, nem rossz.

na ebből ebédre az lett, hogy én leszabályozásig hajtanám a spanyolt (persze csak egymás közt, remélem…), és akkor még azt mondják, hogy a lányok pletykásak. 🙂

mostanában eléggé az van, hogy hazaesek fél hétre, és így inni még lenne is kedvem, de arra, hogy vacsorázzak, lemenjek futni, fürödjek és normális időben bebuszozzak a városba, arra egyszerűen nincs reális esély, 10 után meg a fasznak van kedve szopni a bkv-val. szóval ez kezd egy ilyen kardinális kérdéssé válni számomra pénteki péntekeken, meg szombati hétfőkön, hogy akkor most szociális élet vagy alvás, és eddig többnyire az utóbbi nyert, szóval kénytelen leszek így kihúzni a nyugdíjig.

– majdnem felmásztam egy fára hozzákötözve 7 pasihoz, bekötött szemmel, de végül akkora amplitúdóval remegtem, hogy az egyikük lebeszélt a mutatványról, ám így legalább remek fotókat készítettem róluk. a bemutatott kompozíciók valahol a kortárs tánc, a lólengés és a ruhás gay gruppenszex elemeinek egyvelegeként képzelhetők el. mi így csapatépítünk. azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a halálfélelem növeli a kreativitást és az együttműködési készséget.:)

– kurvára utálom azokat a péntekeket, amik után közvetlenül hétfő következik, de ügyes kislány voltam, és megcseréltem a kettőt.

– jobban szeretek reggel aludni, mint este, és attól tartok, hogy ez örökre így marad.

– vettem két új körömlakkot. (ebből a sárga elég nagy kihívást jelentett, mert ritka, mint a jeti zombi)

más nem nagyon történt áprilisban asszem.