úgy, hogy abban a bekezdésben, amit emlékeim szerint leadnek hívnak, és rendszerint ki van emelve, tehát a cikk tetején

– pontokba

– foglalnám

– a lényeget.

anyagi szempontokat is figyelembe véve esetleg a cikk végére is lehetne rakni, hogy végig kelljen görgetni a színes-szagos hirdetéseket is.

érthető okokból elég sokan kérdezitek, h mivan a melóban, meg ilyenek, úgyhogy most akkor kicsit írok róla.
hálistennek pont azt az állást sikerült megkapni, amit a legjobban szerettem volna a 3 közül, ezt az interjún is lelkesen hangoztattam amúgy, hogy nekem ők a legszimpibbek (emberileg meg szakmai kihívás-ügyileg is), szóval ezek szerint elhitték.

körülbelül 20 férfivel dolgozom együtt, ami szigorúan véve olyan 6-7-et jelent, és ebből csak 3-4-en dolgoznak abban az irodában, ahol én, de mondjuk aki karban tart, annak nem az a dolga, hogy az irodában üljön ugye. amúgy mindenki kedves, meg aranyos, meg türelmes, meg minden. azért igyekszem persze én is.

sose gondoltam volna amúgy, hogy egyszer tényleg egy gyárban fogok dolgozni, szóval értelmet nyertek a “reggel a gyárba menet” kezdetű történetek. egyébként a hajnalban kelés az szar. épp akartam csinálni egy reggeli álmosság grafikont, de végülis egy 10es skálán 10nél húzott vízszintes vonalat tök felesleges lerajzolni.

10——————————————————————————–

azért azt már sikerült belőni, h 6-7,5 óra alvás az ideális, de péntekre így is mindig teljesen kész vagyok.

az ugye nyilvánvaló, hogy ezzel együtt a heti bulizás is egyre redukálódott, mondjuk se időm, se kedvem sincs igazából többre. felnőttkor, heló. (erről jut eszembe, hogy tegnap a barátaim kérdőre vontak, hogy miért vagyok még mindig józan, amikor éjfélkor megérkeztem a szülinapi buliba. pedig eskü részeg voltam, a dt koncert setlistjéből is csak 4 számra emlékeztem közvetlenül a koncert után, de erről majd később)

a dolog szakmai része, az egy érdekes kérdés. mert ugye én szeretem a szakmámat,  viszont úgy néz ki, hogy a szakmám nem szeret engem, mert ugye szinte esélytelen manapság településtervezőként (de építészként is) elhelyezkedni, még ingyen se kellettem volna sehova. viszont annyira nem sajnálom a váltást, mert kedvenc programommal, az autocaddel továbbra is kedvemre játszadozhatok, más kérdés, hogy elég kevésszer láttam korábban nyomdagépet, viszont ezek után meg egyre többször fogok. szóval a gépek irányába továbbra sem érzek semmiféle perverz vonzódást, viszont semmi bajom velük. igazából bármikor kiderülhet, hogy én eddig nem fordítottam kellő figyelmet a gépekre, a gépek viszont szeretnek engem, szép kis háromszög, mondhatom.

szóval munkaügyileg rendben vagyok, és ez azért elég sok mindenre hat. jobb kedvem van, türelmesebb vagyok, magabiztosabb vagyok, stb. mondjuk a magabiztosságom kissé hullámzó, mert vannak napok, amikor úgy érzem (és el is hiszem), hogy bármit meg tudok tanulni, és marhajól be fogok válni, más napokon meg kétségeim vannak, hogy meg fogok-e felelni az elvárásoknak, de ez majd úgyis kiderül menet közben. azért ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, ma épp úgy gondolom, hogy menni fog, és ezekből a napokból van több.

ezen kívül van még egy csomó minden, amiről nem írtam, de kéne, csak már én is unom magamat, szóval majd csak szépen sorban.

ja, és ajival is készültem, mert úgy adódott, hogy be akartam állítani egy képet háttérnek, de sehol sem találtam értelmes méretben, úgyhogy inkább megrajzoltam magamnak, és kétféle méretben fel is rakom ide, hátha kell másvalakinek ( á nem, nem a forgalomnövekedés miatt, nemám.)

tudom, h faszkivan a subscribe függésemmel (miközben nem is szeretem a subscribe-ot), de ezt szakértse már meg valaki: