az van, hogy filmben és könyvben többnyire csak néhány stÃlust kedvelek, mivel a többi egy idÅ‘ után (10 oldal) rettenetesen untat. amiket el bÃrok olvasni, az a paráztatós horror, a rákos-meghalós dráma meg a rejtvényfejtÅ‘s-pörgÅ‘s krimi (najó, christopher moore is be szokott csúszni, de az más).  Ãgy lett, hogy nemrég elkezdtem olvasni a ragyogást, amit az elsÅ‘ kategóriába sorolnék leginkább. viszont életemben nem bÃrtam a horrort, az állattemetÅ‘tÅ‘l is összeszartam magam annak idején, de nem bÃrtam lerakni. Ãgy aztán igaz, hogy még csak a darazsas résznél tartok, de már Ãgy is sikerült éjjel megijednem a fogastól. kétszer.
viszont persze végig fogom olvasni nyilván, amit 2 hét nem alvás fog követni, mert hát olyan érdekes, meg izgalmas meg minden.
C. Moore jó nagyon, olvastam mindent, ami magyarul megjelent tőle.
Pratchett esetleg? King meg legnagyobb kedvenc, de nekem jobban bejönnek a nem kimondottan horror könyvei (Cujo, Christine, Tortúra, stb.), hanem ami kicsit inkább misztikus (Tóparti kÃsértetek, Duma Key). Meg itt figyel a polcon a “Búra alatt”, 1500 oldal, 2 kötet, de még tartogatom (mint katolikus szűzlány magát a nászéjszakára – mondaná Dream) 🙂