az van, hogy filmben és könyvben többnyire csak néhány stílust kedvelek, mivel a többi egy idő után (10 oldal) rettenetesen untat. amiket el bírok olvasni, az a paráztatós horror, a rákos-meghalós dráma meg a rejtvényfejtős-pörgős krimi (najó, christopher moore is be szokott csúszni, de az más). így lett, hogy nemrég elkezdtem olvasni a ragyogást, amit az első kategóriába sorolnék leginkább. viszont életemben nem bírtam a horrort, az állattemetőtől is összeszartam magam annak idején, de nem bírtam lerakni. így aztán igaz, hogy még csak a darazsas résznél tartok, de már így is sikerült éjjel megijednem a fogastól. kétszer.
viszont persze végig fogom olvasni nyilván, amit 2 hét nem alvás fog követni, mert hát olyan érdekes, meg izgalmas meg minden.
C. Moore jó nagyon, olvastam mindent, ami magyarul megjelent tőle.
Pratchett esetleg? King meg legnagyobb kedvenc, de nekem jobban bejönnek a nem kimondottan horror könyvei (Cujo, Christine, Tortúra, stb.), hanem ami kicsit inkább misztikus (Tóparti kísértetek, Duma Key). Meg itt figyel a polcon a “Búra alatt”, 1500 oldal, 2 kötet, de még tartogatom (mint katolikus szűzlány magát a nászéjszakára – mondaná Dream) 🙂