formám #2
2011. October 3. @ 10:41 am

az van, hogy filmben és könyvben többnyire csak néhány stílust kedvelek, mivel a többi egy idő után (10 oldal) rettenetesen untat. amiket el bírok olvasni, az a paráztatós horror, a rákos-meghalós dráma meg a rejtvényfejtős-pörgős krimi (najó, christopher moore is be szokott csúszni, de az más).  így lett, hogy nemrég elkezdtem olvasni a ragyogást, amit az első kategóriába sorolnék leginkább. viszont életemben nem bírtam a horrort, az állattemetőtől is összeszartam magam annak idején, de nem bírtam lerakni. így aztán igaz, hogy még csak a darazsas résznél tartok, de már így is sikerült éjjel megijednem a fogastól. kétszer.

viszont persze végig fogom olvasni nyilván, amit 2 hét nem alvás fog követni, mert hát olyan érdekes, meg izgalmas meg minden.

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
3 komment
3 komment

C. Moore jó nagyon, olvastam mindent, ami magyarul megjelent tőle.

Pratchett esetleg? King meg legnagyobb kedvenc, de nekem jobban bejönnek a nem kimondottan horror könyvei (Cujo, Christine, Tortúra, stb.), hanem ami kicsit inkább misztikus (Tóparti kísértetek, Duma Key). Meg itt figyel a polcon a “Búra alatt”, 1500 oldal, 2 kötet, de még tartogatom (mint katolikus szűzlány magát a nászéjszakára – mondaná Dream) 🙂

Igor | 2011. 10. 04. @ 3:26 pm

pratchett nekem eddig totál kimaradt, kingtől is csak az állattemetőt olvastam eddig, de az megtette hatásást. többi king, amibe belekezdtem, uncsinak bizonyult…

dzsilla | 2011. 10. 04. @ 3:39 pm

Akkor próbáld meg, amiket írtam, ne a klasszikus horrort.

Pratchett kiváló, szeretni fogod:-)

Igor | 2011. 10. 05. @ 11:05 am


Kommentelj!
(kell)
(kell)