na ki találja ki? 🙂

tegnap abban a megtiszteletésben lehetett részem, hogy együtt utazhattam kedvenc frontemberemmel a négyes-hatos villamoson, majd a kettes metrón. hoppá.

érdekes fordulat volt, hogy amikor ezt megemlítettem neki, akkor viszonylag nehezére esett mindezt magára vonatkoztatni.

és a cd gyűjtemény is gyarapodott egy remekművel. 🙂

igaz nem vagyok egy nagy diszkóba járó típus, szóval lehet csak szűk a látóköröm, de látott-e már valaki dagadt dj-t?

az utóbbi időben igen nagy megmásíthatatlan igazságokra jöttem rá, illetve fogalmaztam meg elhatározást magammal szemben, ami, mint tudjuk, az esetek nagy részében kudarcba szokott fulladni.

szóval, kezdjük azzal, hogy miután rájöttem arra, hogy képtelen vagyok lemondani olyan alapvető élvezeti cikkekről, mint a sör, a zsíros pörkölt, a vastag rántással készült bableves leginkább házitésztával, a hamburger, és esetenként a kinder pingui (asszem), nincs más hátra, mint, hogy futni kell. úgyhogy ma elmentem futni. volt már ilyen, úgyhogy reméljük a legjobbakat.

ezen kívül a zuhany alatt még eszembe jutott pár dolog , amit a hazaérkező hagyma a diplomaírással történő baszogatással kivert a fejemből, úgyhogy erről később.

a rubik kocka pedig menő.

update: ja igen, azt is megfogadtam, hogy fizu után veszek egy egész üveg unicumot.

update #2: aztán unicum bulit tartunk a beköszönő november örömére. gyanítom egyedül leszek. 🙂