tegnap abban a megtiszteletésben lehetett részem, hogy együtt utazhattam kedvenc frontemberemmel a négyes-hatos villamoson, majd a kettes metrón. hoppá.
érdekes fordulat volt, hogy amikor ezt megemlítettem neki, akkor viszonylag nehezére esett mindezt magára vonatkoztatni.
és a cd gyűjtemény is gyarapodott egy remekművel. 🙂