az utóbbi idÅ‘ben igen nagy megmásÃthatatlan igazságokra jöttem rá, illetve fogalmaztam meg elhatározást magammal szemben, ami, mint tudjuk, az esetek nagy részében kudarcba szokott fulladni.
szóval, kezdjük azzal, hogy miután rájöttem arra, hogy képtelen vagyok lemondani olyan alapvetÅ‘ élvezeti cikkekrÅ‘l, mint a sör, a zsÃros pörkölt, a vastag rántással készült bableves leginkább házitésztával, a hamburger, és esetenként a kinder pingui (asszem), nincs más hátra, mint, hogy futni kell. úgyhogy ma elmentem futni. volt már ilyen, úgyhogy reméljük a legjobbakat.
ezen kÃvül a zuhany alatt még eszembe jutott pár dolog , amit a hazaérkezÅ‘ hagyma a diplomaÃrással történÅ‘ baszogatással kivert a fejembÅ‘l, úgyhogy errÅ‘l késÅ‘bb.
a rubik kocka pedig menő.
update: ja igen, azt is megfogadtam, hogy fizu után veszek egy egész üveg unicumot.
update #2: aztán unicum bulit tartunk a beköszönÅ‘ november örömére. gyanÃtom egyedül leszek. 🙂
“amit a hazaérkezÅ‘ hagyma a diplomaÃrással történÅ‘ baszogatással kivert a fejembÅ‘l”
hagymának üzenem, hogy Å‘ hány éven keresztül fejezte be a sulit? 😛 🙂 ne is törÅ‘dj az ilyesmivel 🙂
ettÅ‘l függetlenül persze én is támogatom, hogy lendülj bele czicza, ez talán nekem is erÅ‘t adna! 😀