… az indexen találtam az előbb:

Egyszer merészkedtem a Szigetre, mert egy gyáva szar polgár vagyok, aki szereti:

– ha nem akarják ötpercenként eltaposni,
– ha nem hugyos a wc-ülőke,
– ha nem hánynak a nyakába,
– ha kényelmesen lehet ülni,
– ha nem lesz sáros a dorkója,
– ha nem süketül meg zenehallgatás közben,
– ha egy részeg társaság nem téveszti össze a Donald Sutherland-del.

Sose megyek többet a Szigetre!

tegnap egy remek zenekar remek koncertjén voltam (vajon melyik lehet az, ha az egy négyzetméterre jutó városbloggerek száma a színpadon és a közönségben is elég magas?), ahol másfél órán keresztül úgy ugráltam, mint utoljára 16 éves koromban. ráadásul eljátszották a kedvenc számomat is, most már egész biztos boldogan fogok meghalni. köszönet fiúk-lányok!

volt egy időszak, amikor missziómnak éreztem, hogy ha külföldiekkel futunk össze különböző szórakozóhelyeken, akkor ráveszem őket, hogy igyanak egy-egy unikumot, mert szerintem az fasza. ehhez szkati barátném csak annyit fűzött hozzá tegnap, hogy “azt akarod, hogy soha többet ne jöjjenek ide?”
az eredmény alapján egyébként van rá esély.

mostanában egyre több helyen olvashatók a következő kifejezések:
likolni, lik-olni, liko-lni, likol-ni

könyörgöm ne, ez egész mást jelent. ehelyett használjuk a következőket, ha feltétlenül muszáj:
lájkolni, like-olni, LIIIIIIKE! LÁÁÁÁÁÁJK!

köszönöm a figyelmet.

én: – amúgy a vizslametál az mi?
lacus: – hát tudod, mert van a puli-szka

című levelet kaptam az egyik antikváriumtól ma reggel. merthogy nincs elég ember a költöztetéshez, nameg idő se. és ezért ötletbörzét tartanának, és aki jókat mond, annak az ötletét megveszik könyvért.
aláírás: weiser istván, kezdő logisztikus. azért ügyes.