azért nem írok semmit, mert semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy egy tinédzser “betanuló” zsebtolvaj kislány megpróbált ellopni tőlem ezt-azt a mozgólépcsőn. abból is látszik, hogy amatőr volt, hogy nem szúrta ki egyből, hogy 210 ft készpénz, fél doboz cigi és egy 13 éves telefon volt nálam összesen. persze hamar észrevettem h matat, akkor úgy csinált, mintha véletlen ért volna hozzám. kicsit sem volt gyanús, hogy se fölöttünk se alattunk 5-6 lépcsőfokon nem állt senki, viszont őrá kicsit lejjebbről vigyorogva nézett 6-8 khm kisebbségi fiatalember.
na mindegy, gondoltam akkor feljebb megyek kicsit, h ne ők álljanak közvetlenül mögöttem. 30 másodperccel később érzem, hogy már megin matat. mondom neki:
– megtennéd, h nem turkálsz a táskámban?
– nem én voltam, hanem az a fiú – mutat valakire a messzeségben
– láttam, hogy te voltál, hagyd már abba.
– de kérdezhetek valamit? – kiált utánam, mire én csúnya nézések közepette távozok
-de csak hadd kérdezzek valamit, naaa… akkor menjél bazmeg. – zárja le a konverzációt, amit kész csoda, h hallottam, mert végig ez a remek dal szólt a fülemben:

01 – Euforquestra – Cause A Reaction