túléltük az első kettesben töltött napot oszkárral. reggel kicsit aggódtam, hogy nem vagyok elég jó neki, mert nem volt hajlandó kajálni, de aztán kiderült, hogy csak melege volt. ez azután nyert bizonyosságot, hogy úgy délután 2 felé elsétáltunk a postára, ami olyan1 km-re található, ezen idő alatt teljesen kitikkadt szegény, már gyanús is volt, mert jól viselkedett, meg néhány méteren át nem lobogtam utána, mint károly bácsi a frakk után.
aztán hazafelé gondoltam, hogy hadd ismerkedjen lovakkal, mert azokkal viszonylag jóban van (nem ugatnak), és akkor homlokon rázta a villanykerítés, na az csúnya volt. nem hinném, hogy ezek után bármilyen állati létformával barátkozni fog a drágám…