1. elvékonyodó hajszálvég
2. őszülő halánték
3. vér és tél (phnb meteorológus szakember úrral folytatott mai kimerítő beszélgetésünk eredménye hatására)
4. gyakorolnék inkább (alternatív version: gyakorolNÁK inkÉBB – az aaaa rímsor kedvéért)
további javaslatokat kommentben várok annak ellenére, hogy nevünk, az nem lesz.
komolyan irigylem az embereket.
tegnap például néztem a széfet, és volt benne két nő, akik olyan dolgoknak bírtak hihetetlenül, percekig, hangosan örülni, hogy kitalálták a minestrone-t két választásból, meg valami másik hasonló kaliberű kérdést. mondtam is hagymának, hogy milyen jó lenne olyan család (incl. me), akik ennyire felhőtlenül bírnak örülni apróságoknak (pl. ma nem fáj a hátam, fel bírtam kelni időben vagy hogy főztek nekem kávét.)
erre ma reggel kinyitom a facebookot, ahol vallásos ismerős annak örül, hogy kapott “a cégtől” lejárt szavatosságú édességet, és az milyen finom, és szerinte mégnem romlott meg. de ez mind semmi, mert a többi vallásos ismerősei is mind kérdik h kaphatnak-e belőle.
mi a fasz van az emberekkel? mégiscsak a vallás a boldogság kulcsa? miért írok le ilyeneket?
arra a párhuzamra bírtam rájönni, hogy a szamurájképzőben a szamurájtanoncok között igen magas arányú a róbert nevűek száma (14%), körülbelül két és félszer gyakoribb, mint a péter, és ötször több, mint mondjuk a tibor. ez csak azért fura, mert amúgy meg elég kevés róbertet ismerek, wiw szerint mindösszesen négyet, de valójában van még egy, aki ezekszerint már törölte magát onnan.
két következtetés lehetséges:
1. a japán tradicionális kardozás különös mértékben vonzza a róbert nevű embereket
2. egy 800as minta a wiwen kevés ahhoz, hogy tenenciákat állítsak fel a nevek gyakoriságát illetően. (péter 25, tamás és balázs 22-22, tibor viszont csak 2.)
a házunkkal szemben, ahol dohányozni szoktam, áll két csüngő nyír (betula pendula). ránézésre fiatalnak tűnnek, mert egészen vékonyak, viszont nagyjából mindkettő veri a nyolc métert.
azért érdekes, mer az egyikről teljesen lehullottak a levelek, viszont amelyik közelebb van a szemben álló ház fedett teraszához – így a bejárati ajtóhoz-, az a tetőgerinc vonala alatt nem hullatta le a leveleit. ő a kövérebb is btw, tehát két megoldás létezik:
1. szégyellős, mert kövérnek érzi magát
2. ha valóban van globális felmelegedés, akkor néhány éven belül tél helyett fél évig tartó ősz lesz.
először verset akartam írni, de ötlettelenségem okán arra gondoltam, hogy gyűjtést szervezek az ellátóban dolgozó közepesen kurvoid kinézetű pultoslány számára, mert nyilvánvalóan a létminimum alatt tengődik, hiszen a ki tudja hányadik vendég voltam, akit többezer forinttal lehúzott egy körben a hétvégén, majd miután szóltam neki, hogy nem lesz jó, nemhogy nem adta vissza, még neki állt feljebb.
megérzésem szerint szemránckrémre és egyéb luxuscikkekre ilyen pofátlanul nem lopják a pénzt, csakis az lehet a megoldás, hogy például fogkrémre sem telik. aki szerint nem mehet ez így tovább, az ha arra jár, vágjon hozzá (minél messzebbről) egy gazdaságos kiszerelésű (minél nagyobb, annál jobb) fogkrémet, hogy ne kelljen többet ilyen eszközökhöz nyúlnia szegénynek.
ez most több okból is aktuális, egyrészt jozzyt már régóta tervezem, másrészt 2009 legjobb albuma egyértelműen az övék, harmadrészt a reményhal.
gyanítom, hogy ez csak az esztergomi kórház lehet, nem más…
anita – ez a 101 kiskutya óta van, és kicsit sajnálom, hogy utálom, mert ismerek egy csomó anitát aki jó arc. valójában szörnyella de frász tehet róla .
mariann, annamária – ez nagyjából egyre megy, viszont megfigyeltem, hogy az annamária nevet kizárólag vallásos nők adnak a gyereküknek.
marietta – csak egyet ismerek szerencsére, és ővele is gyerekkoromban találkoztam utoljára. kurvoid típusú név.
krisztián – ez meg lányos, hosszú és nem lehet becézni, maximum krisznek, de az buzin hangzik, vagy krisztinek, ami szintén. érdekes továbbá, hogy női megfelelőjét, a krisztinát nem utálom. jelentése ellenére eléggé népszerű név – sajnos -, nem csak vallásos körökben.
update:
szabina – azon túl, hogy erőteljesen kurvoid, még hülyén is hangzik.
pisti, pista, mari – ezek becézetlen alakjával a világon semmi bajom, de az örökös pistizés és marizás a legsötétebb alkoholgőzös, húsleveszabálós falusi élményeimet idézi sajnos.