most buziság, meg magamutogatás ide vagy oda, ez akkor is egy kibaszott jó szám szerintem.

otthon vagyok dágon, és nálam alszik az egyik csoporttársam, aki lány. együtt alszunk a nappaliban, mert az ő pasija, aki nem mellesleg kínai, egyedül alszik a dupla ágyamban. dél körül rányitom az ajtót, hogy rendben van-e minden, de még nincs ébren.

snitt.

felhív egy ideges anyuka, hogy vissza akarja hozni a zala nevű örökbefogadott kisfiút, mert rossz. így fogalmaz: már három hete itt van, és eddig semmi jót nem csinált. magyarázom neki, hogy valószínűleg valami baja van a gyereknek, mert a gyerekek alapból nem rossz indulatúak. de persze hozza vissza a gyereket ha elégedetlen vele. így megy ez.

szóval gyertek ide. csodásabbnál csodásabb programokat szerveztünk nektek tök ingyen.

a kínálatból: randevúpad erzsiknek és józsiknak, légkapocs, csomó koncert a blahán és a treffort kertben, bike & roll kocsmatúra (regisztrálni lehet az utcafesztival@gmail.com email címen), beyond budapest rákóczi út túra (erre is regisztrálni kell ugyanazon a címen –> max 30 fő), töki pompos, utcazenész és performasz verseny, zsibvásár, street-art pályázat kiállítás, ezenkívül lehet, hogy nagy, színes, zenélő betonkeverő kamionunk is lesz, de ez még nem biztos.

ott a helyed neked is.

a nagymamám szeret kísérletezgetni paradicsomfajtákkal a kertjében, idén is vagy 3-4 fajtát próbált ki, és ennek eredménye az alant látható háromnegyed kilós darab. ezt még egyébként július környékén kaptuk tőle, és megígértem neki, hogy felrakom az internetekre. most ez következik:

ezen a képen egy új kétszázassal látható, kontrasztos, zöld háttérrel.

ezen pedig a jobb kezemben, kontrasztos, fehér háttérrel. csak az a baj, hogy elég nagy a kezem tényleg, de higgyétek el, ez egy kibaszott nagy paradicsom volt.