na időközben hazajöttünk, aztán megint elmentünk, aztán megint hazajöttünk, és mindjárt megint elmegyünk. ilyen a nyár.

a hegyalja az jóvót, már amire emlékszem belőle. sajnos nem sajnos, nem sátrazós volt a buli idén, így meg teljesen más a fesztivál, mintha reggel 8kor arra kelnél, hogy 30 fok van és csinálni kell valamit, lehetőleg a fesztiválon ugye, így például rászánod magad, hogy játszódjál, vagy internetezzél egy kicsit, de ha a városban vagy a szálláson, akkor teljesen máshogy alakulnak a dolgok.

persze így is lementünk egy nappal korábban, biztos ami biztos. aznap ugye még nem volt semmi, így tele volt részegekkel meg rendőrökkel a város mire odaértünk. a tokaji rendőrök egyébként igen türelmes fajták, egyetlen csövest láttunk abuzálni általuk, aki lehugyozott egy kerítést.

a fesztivál az olyan felemás volt számomra. a koncertek nagy részét a dewalt sátorban néztük. nekem a legeslegjobban az ihm tetszett, ami azért meglepő, mert voltam már pár koncerten, de ezt most tényleg az elsőtől az utolsó percig élveztem. nem úgy, mint hagyma, aki az első szám felénél eltávozott, aztán nem is láttam még egy jópár óráig. az óriást sajnos csak félig láttam, azt is 50 fokban, közben magamra öntöttem egy liter vizet, meg kettőt magamba.

hát kurvameleg volt. ráadásul nem kaptam megfelelő rövidnadrágot sehol, így aztán hosszúban nyomtam végig. na azt senkinek nem kívánom.

ezenkívül a legjobb kaja (ár/érték arányban meg amúgy is) még mindig a híd tokaji lábánál található kebabos kebabja, az mindent visz és viszonylag olcsó is, ahhoz képest, amit a fesztiválon lehet fogyasztani. a városi árak egyébként is jóval alacsonyabbak. arról nem is beszélve, hogy például szombatra a fesztiválon elfogyott a csapolt sör, a dobozos meleg volt (nemcsak szombaton, mindig), sőt délután ha jól tudom, a víz is kifogyott, mivel kiürült a tározó, ami azért dúva. arról nem is beszélve, hogy a mindent elsöprő vihar miatt két órára bezárták a fesztet, ami kb úgy nézett ki, hogy hamarabb újrakezdték, mint számítottunk rá, de így is sikerült egy fél ignite-ot megtekinteni, ami unalmas volt.

kellemes meglepetés is volt, merthogy hagyma elhagyta a telefonját, ami úgy derült, ki, hogy felhívtam, hogy jöjjön billiárdozni, mire egy idegen hang beleszólt, hogy ő nem a hagyma, viszont szívesen jön billiárdozni visszaadja a telefont. addigra, mint kiderült, már a fél család és baráti kör a hagyma telefonját próbálta megtalálni – sikertelenül.

a borok, amikből érthetetlen módon nem hoztunk semmennyit (hogy vissza kelljen menni, ofcoz, azért nem), azok helyenként tűrhetőek, máshelyütt egészen faszák voltak. ha jól emlékszem egy tömegellátóban elfogyasztott száraz volt egyedül, amit jobb lett volna kiönteni. dehát tokajban aki száraz bort iszik, az ügye megérdemli.