pénteken bezár a molothow, aztán a tavasz beálltával dózer.
tudom, hogy szar a honlap, meg már 1 éve nem is frissült, illetve a polcok is szegényesek, de azért sok emlék köt ide, még ha az utóbbi időben többek között én is hanyagoltam a helyet. persze a név nem szűnik meg, majd újranyílik néhány hónap múlva egom cityben valahol, de akkor is mekkora megszentségtelenítés már, hogy a helyén egy kibaszott pláza épül. arról nem is beszélve, hogy szegény zöldház. szerettem ezeket a helyeket, na.
utoljára akkor éreztem ilyen űrt, mikor ugyanebben a városban a stress zárt be. 🙁
szomorúság.
a stresszt sosem szerettem igazán, de a legmeredekebb koncertélmény megy oda, amikor mi játszottunk az ajtókeret mögött és egy srácot a suliból ténylegesen pattogtattak a plafon meg a közönség közt. nosztalgia.