mert nekem mindig olyankor kell hazajönnöm, amikor szakad a hó. ezen a télen kétszer volt igazán cudar a helyzet: először még tavaly,  akkor pilisvörösváron akadt el a busz, éjfél körül értem haza úgy, hogy délután ötkor indultam az árpád hídtól. ma dorogig kisebb késéssel kiértem, de aztán esztergomból már nem indították el a menetrendszerinti járaT, mert nyilván elakadt volna két falu között úgyis. amúgy jött hókotró, a faluban el van takarítva a hó a főutcán, máshova meg ne menjen ilyenkor senki ugye.

a ficánkás színes zokni, meg az egy éve vásrolt márkás cipellőm azonban már a pesti buszon felmondta a szolgálatot, ahol fűtés nem volt, csak huzat, aztán még álltam egy fél órát a buszmegállóban, majd melegedtem egy kocsmában, végül hazaszállított az apu-taxi. kicsinyt féltem, hogy milesz, mert épp mikor kiléptem a kocsmából, akkor mondták be a rádióba, hogy a csolnok és dág közötti útszakasz járhatatlan, de végülis arra jöttünk haza, úgyhogy nem. kellemes volt a melegből nézni, ahogy az út szélén gyalogoltak a haza  a korábban szintén buszmegállóban álló alakok. az egyik már majdnem csolnokon volt, mikor eljöttünk mellette. ügyes.