2008. February 10. @ 1:10 pm

elmentünk, túléltem, egybe vagyok.
még azt is, amikor hárman az ölembe ültek és az utolsó pillanatban sikerült behajlítanom a lábam, így nem tört szét semmim, de ebből is látszik, hogy nem én nem vigyázok magamra, hanem a környezetem generálja a lábtöréseket. 🙂

by dzsilla | ide: life | 6 komment »
6 komment
6 komment

baszics, ez szerintem nem vicces. 🙁

phnb | 2008. 02. 10. @ 5:50 pm

szerintem se 🙁 a legkevesebb, hogy jelen helyzetben fél méteres körzetben biztonsági okokból senki nem közelíti meg a lábadat, de hogy még az öledbe is üljenek? ezt nem is értem, de nem is próbálom megérteni…
örülök, h nem esett bajod

zora | 2008. 02. 10. @ 6:13 pm

ha isznak az emberek, gyakran máshogy gondolkodnak, egyébként meg naná, hogy énis paráztam.

dzsilla | 2008. 02. 10. @ 11:19 pm

Ne legyél hülye! 😮

phnb | 2008. 02. 11. @ 1:28 pm

mér mit kellett volna csinálnom szerinted?

dzsilla | 2008. 02. 11. @ 4:51 pm

elküldeni a picsába őket.

phnb | 2008. 02. 13. @ 2:37 pm


Kommentelj!
(kell)
(kell)