sokkal szarabb kedvem van mostan a vizsgaidőszak tényétől, mint a lábtöréstől.
átáltam ráadásul egy ilyen hótszar bioritmusra, hogy délben kelek, éjfélig kisebb megszakításokkal még mindig a beadandóimat írom/rajzolom, aztán f1 körül fekvés, 2ig nemtok elaludni, rettegek, forgolódok, jár az agyam a sok szaron, meg az “agyzsibbasztásos” csavarkivételen, aztán mint akit fejbevertek.
tegnap már számoltam is, hogy el tudjak aludni; 170-ig, aztán elrontottam, és arra emlékszem, hogy már megin 112-nél tartottam, aztán már semmire, mert egyszercsak elaludtam a nagykétségbeesésben biztos.