érdekes módon most senki se aggódott, hogy már megin meg kell műteni szegény engem, mert én nem tudom úgy eltörni a lábam, hagy csak be kelljen gipszelni azt csá. amúgy én sem aggódtam, csak azért bőgtem, hogy hadd jöjjek már haza végre, azt viszont sokat.
apukám elég sokszor lebaszott, hogy ezt már megint mér kellett és főleg HÉTK??ZNAP (!), de hagymácska azt mondta nekem, hogy ő akkor is szeret, amikor baj van velem, nem csak akkor ha nincs. ezért nem vagyok annyira elanyáapátlanodva.
kicsit elkeseredtem amiatt, hogy ilyen szarul jött össze ez a karácsony. merthogy az történt, hogy mikor hazajöttem a kórházból, apám azt mondta, hogy ő feljön értem, ha haza akarok menni karácsonyra, de akkor maradjak is otthon míg meg nem gyógyulok. azt meg ugye nem. aztán két nappal később már én voltam a geci, merthogy ők azt mondták, hogy csak az ünnepekre menjek haza, merthogy apu 28-ra visszahozott volna. ezt nekem senki nem mondta, de amúgy se szívesen karácsonyoztam volna hagymácska nélkül, mert neki meg nem hinném, hogy lett volna kedve nem otthon lenni karácsonykor.
így lett aztán az, hogy én végül pesten maradtam, ők meg otthon, és majd a két ünnep között meglátogatnak talán, ha apámnak lesz kedve.
de azért igen kellemesen telt a karácsony (már ami eddig eltelt belőle), nem hagytam magamat zsarolni, hanem tegnep hagymácska szüleivel halevészetet csaptunk meg ajándékoztunk, aztán meg gyerekfilmeket néztünk, és semmi rosszra nem gondoltunk.