az örs vezér téri metróállomás tipikus példája annak, amikor a “dizájn” érdekében feláldozzák a funkciót.
namost azt tudni kell, hogy a minőség ott kezdődik, amikor valami funkcionálisan tökéletes, a dizájn pedig ott, amikor ezen felül még jól is néz ki. mint például ez.
a baj csak az, hogy ezt meg is kell fizetni sajnos.
most abba nem mennék bele, hogy vajon kinek az ötlete volt egy olyan tetőfedés, ahol az elemek között centis szünetek vannak. abba se, hogy ezt ki hagyta jóvá. abba meg pláne nem , hogy az egyébként színre jól megválasztott burkolatok hogy vannak felhányva a falraés , ezek után azok minőségéhez is férhet némi kétség. de könyörgöm, ennél sokkal olcsóbban rá lehetett volna kúrni a megállóra néhány fémlemezt (demszky gábor nyomán), és akkor legalább nem ázna be folyton.

sajnos az idő előrehaladtával egyre inkább tapasztalom, hogy jó grafikával botrányos terveket is el lehet adni. vagy vajon ez is egy optimista hozzáállás? nem is erről van szó?
tényleg úgy lehet magyarországon pályázatot nyerni, hogy a döntéshozó a pályázó apukájának a barátja/ivócimborája/csicskása/köcsöge?
mert akkor jobb, ha már a holnapi napon elmegyek a mekibe sültkrumplit sütni.