és vártunk egymásra és még visszamentünk vécére, mert időhúzás tipikus esete forgott fenn, arra várva, hogy elindulhassunk egy pesti zenés szórakozóhelyre (történetesen a morrisons-ba – popper-e vagyok), de aztán azt az 5 percet már nem várták meg és elindultak nélkülünk – hál’ istennek.

tök érdekes, mert épp tegnap voltam egy pszichológusnak tanuló kedves ismerősömnél, hogy besegítsek neki házidolgozat írásban, és pont szóbakerült ez a téma, hogy hogy érzem magam az egyetemi csoportomban a gimis osztályomhoz képest. tökéletes mindtapéldája a tegnapi este annak, hogy hogyan: bizonytalanul.

ilyen egy valódi baráti körben soha nem fordulhatna elő, hogy elmennek valaki nélkül, ahogy a baráti körömben nem is fordult elő soha. de amúgymeg reggel áldottuk az eget, hogy otthagytak, de az már mellékes, ugye. 🙂