tudom, hogy már rég nem írtam, és most sincs túl sok kedvem. az van, hogy hagymácskával már megint sátoroztunk a hétvégén, és ő még nem lábalt ki a legutóbbi megfázásából, így most ő is itthon van, mert beteg, csak most alszik éppen, mert végre békénhagyom.
dömösről annyit kell tudni, hogy a pilis meg a duna között helyezkedik el viszonylag kis helyen és nagyon könnyű ott eltévedni. mármint a hegyekben. merthogy ugye ott töltöttük a hosszú hétvégét.

a dömösi kemping egyébként nagyon kúl hely, és ez még csak a medence.

időnk további részét a már említett eltévedéssel töltöttük oly módon, hogy felmásztunk a rám-szakadékba, onnan dobogókőre, ahonnan vissza akartunk menni dömösre, de ehelyett szentendrén kötöttünk ki. útközben kissé megfájdult a lábunk, illetve megtámadott egy vérszomjas légyszerű rovar, amit többszöri műanyagpalack ütéssel sem bírtam leverni hagymácskáról (előtte ő próbálta eltüntetni rólam, így került rá), ezért elkaptam zsepivel, összenyomtam benne, majd belepréseltem zsepivel együtt a műanyagpalackba, ahol kikászálódott a zsepiből, 20 percig ült rajta, majd méltóságteljesen elhalálozott. pedig már a nevén gondolkodtam.

ezen a képen már sejtettük, hogy nem jó irányba megyünk, úgy a huszadik kilométer környékén. mi még ehhez képest is le voltunk maradva hagymácskával, ahogy az a kép közepén látható piros-fehér-kék porszemekből jól kivehető.

ez itten hagymácska remekműve dobogókő környékéről panorámailag.

aztán majd folytatom egyszercsak ezt is, csak most hajat kell vágnom 🙂