fürödtem a balcsiban háromszor és egyszer sem basztam be.
letekertünk két nap alatt kb 60 kilométert, ebből ötvenet szombaton. én mondjuk némileg kicsit kevesebbet, mert a végén megláttam egy dombot, és majdnem lefordultam a bicikliről, mikor már annyira fájt a térdem meg a combom, hogy elnyomta a seggfájásomat, amit a nyereg nyomása okozott. ja meg lassan mentem. lénygében véve egy rakás szar vagyok tehát.
amúgymeg a balcsi király, van térdigérő víz, meg a balcsifenék amúgy dimbes-dombos és sose lehet tudni hol meddig ér a víz. mindenesetre mellnél tovább a déli parttól 1 kilométeres körzetben sehol nem ér.
de amúgy a vonatozás volt a legemlékezetesebb az egészben. nem az odaút, mert akkor lekéstük a vonatot, és eggyel későbbivel mentünk (természetesen), hanem visszafelé. kijött volna belőle 3-4 napirajz az biztos.
először is alig volt hely, mert tele volt a vonat a zamárdiból jövő tüctücemberekkel, aztán felraktuk a bicókat és akkor végképp semmi hely nem lett, de átmenő forgalom, az volt.
mindenféle érdekes emberekkel találkozunk ott. először is volt egy öregember, aki a két vagon közé járt hugyozni, de álcázta magát, mert minden alkalommal cigit dugott a szájába, hogy azt higgyük, azért jár oda. ő visszatérő vendég volt.
majd jött egy ember, aki úgy nézett ki, mintha austin powers és boborján alkatrészeiből rakták volna össze (a ruháit is). ez már önmagában is vicces volt, de meg is szólalt, majd nagyon megörült hogy budapestre megy a vonat, merthogy ő is odamegy. aztán végülis kis győzködéssel sikerült rávenni, hogy továbbmenjen.
végül jött egy öregember, aki nem ment tovább. beállt az utolsó huszonöt négyzetcentire, majd közölte, hogy őszerinte itt nagyon friss a levegő és marad. majdnem összeveszett velünk, de aztán meg spanolni próbált, majd elkezdett jobboldalian viselkedni, aztán mindenki eljött onnan, ahol ő volt, és kb 1 négyzetméteren álltunk nyolcan, csakhogy ne kelljen vele beszélgetni. viszont akkor tényleg nagyon friss levegő lehetett a vagon belsejében.
ha szociológus akarnék lenni, akkor valszeg már tudnám, hogy miből írok szakdolgozat, s csak utazgatnék fel-le a budapest-nagykanizsa vonalon. abba meg bele se mernék gondolni, hogy a miskolci vonaton milyen emberek utazhatnak…