már csak méterek választanak el a finistől. vagyis inkább órák.

mondhatni a faszom.

szétdurran az agyam mingyá. érzem.
fogyni kéne. most melegítem a kaját, de nem is vagyok éhes, nemtom minek.
biztos a meleg teszi. húgymeleg ásványvíz zéró buborékkal. lüktet az agyam.
holnap megin vizsgázom, de már ollllyan fáradt vagyok… a picsába az egész szarral.

ez is amolyan átmenős nap volt. mindketten átmentünk, és természetesen mindketten hármast kaptunk 🙂

az isten bassza meg az esztergomi kórházat, meg a kapcsolódó dolgokat, meg hogy nincs egy kibaszott csap a mosdóban, merthogy wc papír nincs, azt már megszoktuk, de mivel azt is, hogy klímaberendezés sincs, ezzel jár, hogy alacsonyan szállnak az idős nénik, úgyhogy ha már széket nem raknak ki a váróba eleget (ahogy tolószéket sem), akkor legalább egy esővizes hordót gurítsanak az eresz alá, hogy összeesés esetén legyen mivel törölgetni a homlokukat…
egyéb panasz nincs, bár a tapasztalatok alapján akár énis kiszedhetem volna a lábamból a varraT.

rokongyermek.

törött bokák és lopott biciklik éve ez.

borzalmas álmom volt az éjjel, biztos annak köszönhetően, hogy egyedül aludtam, elszoktam már ettől.
felhívott (!) az épszerk tanárom, feri, hogy má megin megbuktam, és különban is mit képzelek magamról, ilyen dolgozatot beadni és hogy elbasztam a hidraulikus tervezést (????) , és jobb lenne ha befejezném az egyetemet, mert aki egyszer megbukik, azok nagy része úgyse tud soha továbblépni.
majd kitért arra, hogy tudja, hogy múlt héten ahelyett, hogy tanultam volna, elmentem inkább koncertre, és az én hibám az egész.

ja aztán ezen felbuzdulva újraálmodtam a dream koncertet is – petrukki, kamion, gitár, ilyesmik.

mindenesetre kezdek aggódni, hogy idén sem lesz meg a kibaszott épszerk, a kurva életbe immár.

szerintem a tanárok leszoktak a kegyelemkettesek osztogatásáról és most kegyelemhármasokat osztogatnak helyette.

nemtok ződből kettest írni egyszerűen, úgyhogy hármast írtam.