naszal aki kihagyta a tegnapi koncertet, az tényleg azt érdemli,hogy csak kommersz kevertet ihasson ezentúl. különös tekintettel a műhódra, meg a bpéterre, meg a többi hs-esre aki nem jött el. eléggé odabaszós setet raktak össze, hálistennek.
fél 5 körüli érkezés helyett fél 6 tájban értem oda, de így legalább nem áztam meg :O, összefutás néhány hs taggal, megállapítható, hogy mindenkinek a fején köbméterekkel több szőr van, mint amikor legutóbb találkoztunk, illetve lettek új hs gyerekek is (úgy értem, az egyik tagnak született egy új), szal egyre többen vagyunk. metal force.
aztán sorbanállás, betúrtam némi sört meg perecet, szerencsére mortz és zora jó helyen álltak a sorban, és így lett volna lehetőség előrébb állni, ahonnan éppúgy nem láttunk volna semmit, mint onnan, ahol álltunk végülis.
hátul jobb oldalt, hogy jól lássuk a petruccit, ofcoz.
a dominici band kurvára nem hiányzott senkinek szerintem, de azért a koncert alatt szépen összegyűlt a tömeg, mondhatni, telt ház volt. a következő celebeket szpottoltuk: sipi a mirigyből, kállai a k3-ból, bz a wendigoból (:P), és nyilván több ezren lehettek még. 😀 középtájon, ahol álltunk nem nagyon volt az emberek közt hely, viszont nagyon jó volt a hangzás, még jobban a szélén meg lehetett például levegőt kapni, de hallani semmit, tehát kénytelen voltam kibírni a dolgot állva. kicsit fájt.
megbeszéltük a morccal, hogy dominici cigány akcentusa még mindig megvan, ezt főleg akkor lehetett amúgy hallani, mikor magyarul próbált beszélni. aranyos volt egyébként, s szerintem nem látszik rajta, hogy 10 évvel iősebb, mint a dt tagok.
aztán gyorsnak nem mondható átszerelés, közben vonósok által előadott dt számok szólnak. majd végre valahára elkezdték. mint mondottam, faszállító programot raktak össze, kár hogy nekem olyan nincs 🙁
az overture 1928-cal kezdtek majd a strange dejavu-val folytatták a scenes albumról. majd jött a take the time az images and words-ről. már ekkor nyilvánvaló volt, hogy ez egy kurvajó set lesz. aztán kezdték az új album pörgősebb dalaival, a constant motion és a dark etetnal night, talán ezek tekinthetők az systematic chaos promódalainak, én ezeket hallottam először, s utóbbitól amúgy nem vagyok elájulva, meg úgy általában az egésztől. egy erős közepes album, de össze se lehet hasonlítani egy images and words-zel vagy egy awake-kel, valahogy a holy kevin moore távozásával egy érzés is távozott a dream theaterből, ezen lehet siránkozni, csak mondjuk igazából nem érdemes. nameg meg kell hagyni, hogy akárhogy is nézzük, a scenes album azért odabasz, meg így lett a chroma key, amire meg milyen jól lehet már aludni. naugye.
visszatérve a sethez, itt jött a train of thought egyik legjobb dala, az endless sacrifice. majd i walk beside you az octáról zora kedvéért, és S??Rrounded ismét az images and words-ről. itt már tudtam, hogy tulajdonképpen bármit megér nekem ez a koncert, mert ez egy kurvajó zenekar, és bár tudom, hogy csak bemelígeteni jár hozzánk a banda, meg nem is ektüel koncertcuccal, hanem a régivel, és különben is rövid (már őhozzájuk képest) a koncert, de ez akkor is egy kurvajó set. szóval surrounded, előtte rudi szóló, utána meg petrucci. végre. petrucci nadrágjáról el kell, hogy mondjam hogy nemigazán láttam, de zora szerint nem a cuki naciját vette fel, pedig tudhatta volna, hogy nagyrészt ezért megyünk.
ezután panic attack, és ez egy eléggé zúzós szám, és mivel már nagyon kellett pisilnem, féltem, hogy megnyomják a hólyagom és inkább kimentem. és ott volt levegő is, meg láttam is ezt-azt, de nagyon szarul hangzott, úgyhogy vettem egy palack vizet, amit pohárba töltöttek, majd visszamentem nagynehezen. ezzel a vízzel megkínáltam amúgy a barátaimat, majd ők annak zéró alkoholtartalmára való tekintettel fintorogva utasították el 😀
azt egyébként sosem értettem, hogy egy hering jellegű koncerten miért kell cigizni, amikor nincs hely, meg mindenkinek hosszú a haja és amúgy sincs levegő, hiába szabadtér… hülyék.
na és akkor forsaken, az új album egyik legjobb dala, szerintem. majd home az én kedvemért. nagyon szeretem ezt a számot, meg szerettem fordítani is, mert olyan jó a szövege, és annyira éreztem, nagyon tetszik. de most valahogy nem jött át, nem tudom miért. nem tetszett az ének, vagy valami. a legjobban amúgy az egész koncertből a surrounded hatott meg, az kurvajól elő lett adva, csöpögtem tőle. olyan keserédes az a dal, egyszerre lesz tőle jó és szar kedved, és kurvajó. hiába, a kevinmúr…
na és akkor elbúcsúztak ők, majd visszajöttek ráadást adni, portnoy focimezben, mint mindig, volt spirit carries on, mint mindig, majd végül ass i am, ami echte metallica dal, de azért tetszik. mostmár. se acos, se metropolis, se learning to live. én a morccal ellentétben kicsit hiányoltam a six degreest, tök jól esett volna egy solitary shell, vagy about to crash, vagy glass priszön, vagy valami. a falling nemannyira hiányzott, az kicsit más jellegű album egy más jellegű koncertre, mondjuk a hollow years-en biztos besírtam volna, ha úgy játssza el a petrucci mint annak idején valamelyik koncert dvd-n, ám ezt maximálisan pótolta S??Rrounded, és mosmá befejezem ennek szajkózását, mert azért több számot is játszottak ám a koncerten.
na és utána sörözés a backstage nevű helyen. drága a sör. vettem cigit (és el is szívtam, sajnos – de mentségemre sóljon, hogy ilyen überlájtos volt), aztán egyszercsak ilyen 11 óra tájban így kijön a petrucci az ajtón. először nem hittem a szememnek, és mondtam is, hogy “nemazé mondom, de ott megy a petrucci”, és baszki tényleg. csak sajnos túl nagy volt körülötte a szekuricsi/négyzetméter arány, úgyhogy nem irattuk alá a zorával a cicinket, meg semmi mást sem. azért egy pengetőt dobhatott volna. naés egyébként kb 10 perces követési távolsággal jöttek ki az ajtón a többiek, a rudi, neki köszöntünk is, majd a portnoy, de addigra már részeg voltam, a többiek elpárologtak, ők biztos teleportáltak.
egyébként még a koncertre menet azon gondolkoztam, hogy mennyi pengetőtesóm lehet szerte a világon. kurvasok. és egyet ismerek is. 🙂
na további jó másnapozást nekem. 🙂