tegnap befújtuk a lábamat cseresznye illatú frissítő sprével, majd virágillatú wc illatosítóval.
egyik sem segített.

megírtam a zh-t amiről gőzöm se volt. de nem úgy, hogy azért mert nem néztem át, hanem fogalmam sem volt, hogy mit kell írni, meg senkinek, még a gyakvezetőnek se.
javaslatot kellett.
mikor megírtam a piszkozatot, pont kifogyott a tollam, így a tanár úr tollával fejeztem be, akivel aztán le-föl lifteztünk a könyvtár, a tanszékek és a második emelet között, majd az egyik ismerőse gerinctöréséről beszélt nekem.
vettem tollat.
átmentem a kek-re konzultálni, ahol összefutottam a volt főbérlőmmel, aki elmesélte, hogy 2 hétig nem volt gáz az albérletben, így az ex-lakótársaim ez idő alatt villanytűzhelyen melegítették a vizet. ha jól emlékszem, nem volt dugó a kádhoz. még jó, hogy elköltöztem.
láttam angelikát.
ő is engem.
fel is hívott.
negyed óra múlva indulok.

update:
nem.

példaképem, téglás zoltán.

annyi beadandó dolgozatot írtam, hogy majdnem nagybetűvel kezdtem a mondatot.

ha az egyetemistákon múlna, akkor még mindig a természetes szelekció szabályai szerint élnénk.
a koliban a bringások ugyanis – érthető módon – általában cipelik magukkal a bringát arra az emeletre ahol laknak, többnyire lifttel. tegnap történt, hogy jövök a folyosón, és tolta maga mellett a bringát egy srác, aztán persze elment mellettem és hamarabb ért a lifthez mint én, aztán láttam már, hogy hívta a liftet, s tudtam, hogy hárman nem fogunk beférni – a bringa, a srác és én. aztán ránéztem, de nem láttam érzelmeket az arcán, úgyhogy elindultam felfele a lépcsőn, ő meg nézte, majd beszállt a liftbe.
hasonlót egy lány is megcsinált a harmadikon, de az legalább köszönt.
nyilván én is figyelmetlen vagyok azokkal szemben akik nehezen közlekednek, főleg mikor sietek, és biztos bunkó vagyok gyakran, mikor nem adom át a helyemet a mammereknek, de akkor is pusztuljon el az összes önző geci.
és most joghurtos saláta fog készülni.

vettem snidlinges pulykapárizsit, de szerintem a snidling az borsó benne, a pulyka meg… na abba bele se merek gondolni.

utálom ezt a kibaszott várost.
az hagyján, hogy a bkv-n nincs ülőhelyem törött lábbal, mert ugye mindenki csak annyit észlel, hogy valamiért felemás cipő van rajtam. de bazmeg az, hogy sétálok sántikálok az utcán gyök kettővel, és betolja elém a babakocsit, úgy, hogy a kocsma mai menü táblája meg a kocsi között fél méter marad, aztán kiröhög, hogy nekimegyek a táblának, majd össznépien röhögnek elképedve, hogy nekimentem a táblának, az azért gáz lenne akkor is, ha tudnék például normálisan járni.
egyébként meg nem mentem neki a táblának, csak tele volt a kezem rajzmappával, ájszteával meg lófasszal, és ezért meglöktem vele egy kicsit. a bal kezemmel.
szóval mindenki bekaphatja.

apám szerint aki kinn volt a marijuana marchon a hétvégén az mind menthetetlen esztelen drogos, és haljon meg. annak ellenére, hogy én nemigen füvezek, szerintem borzalmas, hogy ez a véleménye. (ennek a mondatnak a valóságtartalma hangsúlyozottan igen magas, ugyanis a fű semmilyen tudatmódosító hatással nincs rám)
annyira furcsa, hogy minél magasabb valakinek az életkora, annál konzervatívabb a fűvel szemben, s közben ugyanúgy issza a kisfröccsét, márpedig ha az egészségre való negatív hatásokról beszélünk, akkor az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, de ezen mondjuk vitatkozhatnánk. megkockáztatnám ugyanis, hogy az alkohol hamarabb okoz függőséget, mint a fű.
s mint már korábban említettem, egyáltalán nem bánnám, -ha már mindenképp tudatmódosító szerre van szükség – akkor a szintetikus cuccok helyett mindenki füvet szívna. az kevésbé teszi tönkre a gyomrot meg a májat. a szintetikus cuccok közé tartozik a tablettás bor is.
az a tézis pedig, hogy a fű mindenkire másképpen hat, ugyanúgy igaz az alkoholra, ahogy az is, hogy könnyen kiszárad tőle az ember.
egészségügyi szempontból a fű a legális drogokhoz képest tehát szerintem teljesen rendben van, annak, hogy még nem legalizálták, az egyik oka vélhetően pontosan ez a generációs különbség, a középkorúak és idősebbek konzervatív hozzáállása, meg biztos vannak más politikai okai is a dolognak, de ehhez nem értek, úgyhogy nem megyek bele.
mindenestre minden 30 éven felülinek ajánlanám, hogy egyszer pia helyett próbálja ki. akik pedig a kérdésben állást foglalnak, azoknak mindnek kötelezővé tenném, kivétel nélkül.
hátha a zeneipar is fejlődésnek indul a társadalmi szokások megváltozásával…

na jó.
bugyikat is kell vennem.

na ne tolongjatok.

2 helyre is szeretnék elmenni miután leszedték a gipszemet

1. bolhapiacra a pecsába bármelyik hétvégén 120 forintért
2. máriahalomba a biofalu nyílt napra június 3-án ingyér.

ki jön velem?

jelentkező hiányában előveszem az offline kollégákat.