végülis hétfő este óta itt vagyok pesten, mert kurvára semmi kedvem nem volt otthon rohadni egyedül ki tudja meddig, úgy, hogy közbe megint hosszú napokig nem látom a pasimat, igaz így is meló és tanulás van műsoron, de sokkal jobb így, mintha…
nameg így legalább van rá esély, hogy jövő hétre elkészül a makettem, most épp a homlokzatrajzokkal küzdök, még hátravan pár.
nameg az egyelőre rejtély, hogy a keddi “kis vágások” mennyire viselnek majd meg, mert most már tényleg jó lenne ha újra tudnék járni, de némileg aggaszt a dolog, mert estére mindig bedagad a lábam, ill. a sebek körül eléggé érzékeny a bőr és szürkés árnyalatokban pompázik. ugye ha eddig nem kellett levágni akkor most már nem kell? és ugye a “kis vágások” az nem egy újabb átbaszás?