lábtörésemből kifolyólag tegnap este jobb program (sörivás) híján megnéztük a dalfesztivált… vesztünkre 🙂
najó igazából jókat röhögtünk néhány produkción. amit a csütörtöki selejtezőről írt titkos, az nagyrészt igaznak bizonyult, különös tekintettel a buzikra. majdem minden produkcióban volt legalább egy buzi. volt olyan, ahol mindenki buzi volt, vagy jellemző volt még például az oroszoknál a tatura hajazó biszexualitás, illetve a szerbeknél a fiúnak öltöztetett énekesnő nőknek öltöztetett parókás nőkkel körülvéve.
nekem a magdival nem volt semmi bajom, szerintem rendben volt ahogy énekelt, mást meg nemnagyon lehetett elcseszni, mert ahogy láttam félplaybackben nyomta mindenki, bár kérdés, hogy akkor miért kellett olyan zenészeket odacipelni, mint a madi… nehéz ügy.
kezdeném akkor a fikával:
a svédek amit műveltek az a svéd zene megcsúfolása, felkoncolása és tetemének európán való körbehurcolása volt. svédországban, ahol minden négyzetméterre jut 2 kurvajó zenekar, képesek kiállítani egy ilyet európa elé a színpadra. borzalmas volt. a legnagyobb baj az, hogy a vizuális élmény annyira sokkolt, hogy a zenére egyáltalán nem is emlékszem.
a második legsokkolóbb produkció az ukránoké volt, akik egyébként majdnem meg is nyerték a versenyt. (amúgy nálam ők vitték volna a prímet, ha az előzó performansznál nem a svédekről van szó.) az előzővel ellentétben itt maga az összkép volt sokkoló. a zene is és a színpadkép is annyira szar volt, hogy az már jó. de nem is viccesnek mondanám, hogy teletubi külsejű idősödő néni hülye mozdulatokat tesz a színpadon ukrán létére, miközben németül számol (a dalszöveget valami ein zwei polizei szintű katyvasz jelentette), hanem inkább szörnyen bizarr volt az egész. mindenesetre jobban örültem volna ha ők nyernek és nem a szerb kövér kisfiú.
további sokkhatás ért a rögtön a svédek után következő franciák esetében. az ő zenéjük a kopasz macskás buzi vinnyogásától eltekintve egészen emészthető volt, csakhát a magenta-fekete színű egyenöltözet, illetve a buzis kiállás, ráadásul ca. 40 éves átlagéletkorral, nos az mondhatni, valami egészen furcsa.
némileg elképedtem még bulgária produkcióján, ez volt a dobolós-sikítós csaj. az egy dolog, hogy sikításától falramásztam, de egyébként a zenében is zéró értelmet találtam, akárcsak grúzia esetében (a nő neve szopó). az ez a csaj viszont legalább nem dobolt, csak sikított. a moldávoktól vártam még jó dalt, akik két éve a doboló nagymamával megnevettettek, de idén belőlük is csak egy sipákoló lány fért ki, akinek a nadrágja is meglehetősen alacsonyan volt begombolva. az átlagbuzi egy fiú- sok táncoslány végeláthatatlan sorára most nem térnék ki a szánalmassági versenyben, hanem inkább az angolokra, ahol két sztyuárdesz és két pilóta adott elő egy olyan divatjamúlt, borzalmasan kommersz, undorítóan idegesítő dalt, melyre ezután valakitől még maxpontot is kapott, hogy komolyan úgy gondolom, az eurovíziós dalfesztivál nem csak a szent svéd metál, hanem az összes könnyűzenei ágazat kínhalálát jelentené, ha lenne jelentősége, de szerencsére nincs.
olyan előadó sajnos nemigen volt, akire azt mondanám, hogy tetszett -mint például két éve a moldávok esetében -, de leginkább az íreknek, a finneknek, a németeknek, a litvánoknak és meghökkenésem ellenére az ukránoknak adtam volna pontot, nameg mint említettem, A magdi is szerintem egészen rendben volt. ennek ellenére sajnos azt kell mondanom, semmi olyat nem láttam, amit eddig ne láttam volna máshol többször is, a buziság meg a transzvesztitaság pedig sajnos azon kívül, hogy feltűnő, egyáltalán nem számít eredetinek és különösebb előnyt sem jelent talán.
mindenesetre ebben a közegben elég nehezen tudtam volna kevésbé populáris személyt és zenét elképzelni, mint A magdi, vagy bármelyik másik megasztáros, annak ellenére, hogy a meghívott vendég az apocalytica volt (finnek ugyebár), némi látvánnyal felturbózva. a közönség felett hintázó kislányt elnézve tériszonyom is lett hirtelen, mindenesetre jövőre áttehetnék a műsort modjuk vasárnap vagy kedd estére, különben valószínűleg nem fogom megnézni, hacsak nem lesz akkor is eltörve a lábam…