sokadik térdkattanás utáni felébredés, majd visszaalvás terméke ez a klasszikus, amikor is:
Zorával és Morcossal dream theater koncerten voltunk, ami annak ellenére, hogy mindig a pecsa szabadtéren van, most valamiért a csarnokban rendezték meg, ahol is 3 méter magasan volt a színpad. az előzenekar koncertje előtt james labrie haknizott egyedül, s meglepő módon beszélt magyarul. néhány ismerős arccal magyarok által írt angol szövegű hősmetál dalokat énekeltek, mire ő megjegyezte, hogy ‘ha szegény anyám ezt látná…’
ekkor jött el az a pont, mikor megkérdeztem Morcostól, hogy merre van a büfé, amit nem találtam meg, viszont találtam egy nekem címzett, plakátméretű, kék színű nyomtatványt, melyen színes betűkkel olyasmi állt, hogy teljes nevem-nek, aki blablabla (nem emlékszem) megúszta a 4500 5900 8900 Ft-os belépő megfizetését. így áthúzkodva, bizony. így volt rajta.
és akkor nyilallt a fejembe, hogy basszus tényleg elfelejtettem belépőt venni, mert korán jöttem, satöbbi, de akkor már késő volt, mert mindent elözönlöttek a jegyellenőrök, és az egyik elkapott és meghúzta a hajam. és akkor kérdeztem, hogy hol lehet jegyet venni, és megmutatta.
aztán rájöttem, hogy nincs nálam annyi pénz, és akkor atm, ahol kétszer elbasztam a pin kódomat, meg egy csomót húztam az időt, emiatt mögöttem már marha sokan álltak. és végül 5 rugó helyett 200 forintot adott ki az a szar – kéccázat bazmeg-, és újra be kellett állnom a sor a végére.
na és akkor felébredtem.