naszóval az úgy történt, hogy csütörtökön kiment a bokám. pontosabban csütörtökön azt hittem, hogy kiment a bokám, ezért nem mentem orvoshoz, csak még szombaton is alig bírtam ráállni és bkv-ra szállni se tudtam. így apu által be lettem szállítva a kórházba, ahol sok érdekes dolog történt. többek közt kiderült, hogy nemcsak eltört a lábam, hanem el is mozdult. úgyhogy jövő héten megműtenek. hurray.
na most nem azért nem bírok lábraállni, mert még mindig segg részeg vagyok, de most jól megszívtam, az tény.
ez a cikk egy mellettünk lévő faluról szól. a furcsa az egészben, hogy minderről az egyetemen éresültem néhány héttel ezelőtt amikor véletlenül a félévben először bementem zöldfelület órára🙂
“…A kísérteties élménysornak ezzel vége is, kiderül, hogy az idősek panziójába keveredtünk. Perceken belül előkerül Lakatos Géza, a biofalu alapítója is, aki azután mindent elmagyaráz.
“Tíz évvel ezelőtt kezdődött a biofalu története – meséli -, amikor ugyan még egy irodai és iskolai táblákkal foglalkozó vállalkozást működtetett, de már elhatározta, hogy a meglepően jól prosperáló kft. nyereségét olyan házak építésébe fekteti, amelyek természetes anyagból készülnek. Ezekbe olyan lakókat képzelt, akiket az önkéntesen vállalt egyszerűség, a környezetbarát gondolkodás és a természet közelségének igénye hoz majd ide.
Először a sajátját, a fecskeháznak elnevezett épületet hozta tető alá, amely oly kevéssé hasonlít lakóépületre, hogy aki látta, alig jutott szóhoz. A hivatásos építészek vagy megmosolyogták, vagy botrányt kiáltottak, Máriahalom polgármestere pedig úgy nyilatkozott, szégyelli, hogy ilyen kísérletekről híresül el a falu, s nemigen szeretné, ha szaporodnának náluk a hasonló épületek.
Mégis szaporodnak. ??tvenhektáros terület van Lakatos Géza tulajdonában, s azon felépült az idősek panziója, majd újabb ökoházak. Most is épül egy, amit Lakatos Géza – aki azóta másik, ugyancsak maga álmodta házba költözött, s a botrányok fecskeházát tizenhatmillióért árulja – mentegetőzve mutat: csak kísérlet, majd menet közben derül ki, mit tud… ”
“…A nyáron már rendeztek léböjt: dalos, körtáncos és álomelemző tábort. Az idősek panziójának huszonnyolc elégedett lakója van, de az intézmény hasznot nem hoz, önfenntartó. Ha száz lakóra tervezte volna, termelné a nyereséget, ám akkor elveszítené családias jellegét – mondja Lakatos Géza -, márpedig éppen ez a lényege…”
“…Ha építkezésben, értékesítésben érdekeltek erre járnak, a fejüket vakarják, s mindjárt azt kérdik: aztán van erre igény? Nincs – válaszolja ilyenkor Lakatos Géza, holott igény lenne, csak hát nehezen határozza el magát az ember az életformaváltásra, még ha a régi nem is teszik neki. A biofalu alapítója maga is bevallja: élete száz szállal kötődik az egyébként általa elítélt világhoz, s még nem látott olyan fenntartható alternatív életmódot, ami a felnőtt és a felnövekvő nemzedék számára egyaránt elfogadható…”
mission completed, de most annyi rajzolnivalóm van, hogy ihaj-csuhaj.
az van, hogy minden kibaszott ceruzám 400 b-s. ez azért rossz, mert kenődik, mint a szar. természetesen ma pótolom 3 hét építészeti rajzát, mert különben megbasznak, de lehet, hogy már így is, szóval lehet feleslegesen kenem szét. jó játék ez. megrajzolom az elejét, szétkenem, miközben a hátulját rajzolom és fordítva. a végén egy nagy homogén szürke folt lesz majd, akkor kenek rá egy kis barnát és akkor lesz jó. egy parasztház emléke, ehe.
azon gondolkoztam a melóban, hogy azok az igazán nagy előadóművészek, akik annak ellenére, hogy nem néznek ki jól, mégis olyan szerepekben tűnnek fel, ahol elhitetik ezt az eNberekkel, sőt: többet. ilyenek pl. (a teljesség igénye nélkül) uma thurman, sarah jessica parker, jude law, daryl hannah, anastacia de még csányi sándor is.
olyan szerelmesen andalgós szép idő van, odakinn, hogy csak. szerencse, hogy mindenki melóban van, vagy a gép előtt ül.
én meg nemtom mivan velem. nem kívánom se a cigit, se a sört, a csülkös bablevest viszont annál inkább. tegnap a melóban a nagyszünetben duplacigi és kávé helyett beültem az öltözőbe, és elfogyasztottam egy adag mákos búrkiflit egy forró kakaóval karöltve, majd úgy elálmosodtam, hogy majdnem elaludtam a gép mellett állva. aztán 1 kávé helyett megittam hármat és az némileg helyrerakott. úgy érzem mégis az egészséges életmód útjára léptem ettől függetlenül.
a pasim szerint ha a mostanihoz hasonló életmódot folytatok, akkor ne tervezzek túl hosszú távra. pedig szerintem én örökké fogok élni.
bár tekintve a mandulámat (vagyis a mandulmnak nevezett két lifegős mirigyszerű kinövést az ínyvitorlámtól jobbra és balra), illetve amiket mostanában művel, kissé aggasztó a helyzet. néhány éve az van, hogy félévente begyullad tüszősen, ami elég ronda, viszont esetemben a legkevésbé sem fájdalmas, aztán egy hét alatt rendbejön magától. most nincs begyulladva sem tüszősen, sem sehogy, viszont nem fér el rendesen. olyan érzés, mintha félig lenyeltem volna, és onnan nem akarna lejjebb menni, de ez nem konstans, csak időszakos… nincs ötletem.
szétment a seggem ismét, hurray. érdekes, hogy korábban ugyanezen az ülésen semmi bajom nem volt, ha tehát azon nem változott semmi, nyilván a seggem mérete az ok. nyilván. egyébként elég nagy szemétség berakni a túra végére egy több kilométer hosszú emelkedőt, majdnem sírva fakadtam. komolyan.
