egyhetesek vagyunk. a fémek és én.
ennek örömére eljutottam arra szintre, hogy elkezdtem érezni őket. kicsit nyomják a bokacsontomat, néhány inat, és felnyilallnak egészen a lábszáram közepéig. meg görcsölködik a vádlim a gipsz alatt. hát így…

egyszer majdnem kiolvastam az óz a csodák csodájának ‘kalandok a birodalomban’ c. második kötetét.

éjjel nem álmodtam semmit, viszont közmű térképeket másolok.
éjjel megörülve annak, hogy nem álmodtam, s hogy a bal oldalamon is tudok aludni, rossz mozdulatot tettem és megfájdult a lábam. még reggel is éreztem.
ezenkívül játszogatok internetes játékokat, és örülök, mert ma végre beborult az ég és nem vigyorog a pofámba a nap.

Norbert üzenete:
na szóval figyu majd megbeszéljük hogy mikor jó nektek és akkor a mátét is lehívjuk meg én is jövök tutira meg te is tolókocsival meg ágyastul meg minden és akkor megyünk

egészen ezidáig azt gondoltam, hogy ez a kép tlejesen hungarikum.

azt álmodtam, hogy lesz stonehenge koncert esztergomban május 18-án, és nemtok elmenni mert akkor még gipsz lesz a lábamon előreláthatólag.
sajnos az álmaimon kívül nagyon nem történik velem más, tekintve, hogy hétvége óta nem járt nálam senki. lassacskán nekiállok tanulgatni asszem.

már csak az hiányzott, hogy a nyelvemre kinőjön egy izé.
kinőtt.

gyerekkoromban ilyen akartam lenni, mert nagyon szerelmes voltam valakibe, aki belém nem, és azt képzeltem, ha ilyen lennék, akkor biztos másképp lenne. meg szerettem a lovakat is.
a lovakat még mindig szeretem.

estére mindig virsliméretűre dagadnak az ujjaim, ezért felhívtam a kórházat, hogy ez normális-e, azóta is dagadnak, de reggelre elmúlik viszonylag. azért már csak egy hét és lesz járógipszem.
ezenkívül eszembe jutott, mikor beleszagoltam a levegőbe, egy meleg nyár éjszakai kertiparti, egy jó hideg dobozos sör, egy cigi és egy jó beszélgetés. na most arra vágyom borzasztómód.