bármennyire is pótcselekvés, én szerettem cigizni. jó dolog az, megnyugtatott. nem úgy, mint szombaton, amikor is egy apróság miatt úgy rángatott a sírógörcs, hogy nem bírtam abbahagyni. ha akkor kibírtam bagaretta nélkül, akkor talán végérvényesen búcsút mondhatok neki. mert bármennyire is kívánom, biztosan rosszul esne ennyi idő után (szeretném ezt hinni), ahogy a láda sör is jó lenne, de aztán milyen gáz lehet már törött lábbal másnapozni.
ezenkívül a mai napon úgy érzem kiteljesedett a kapcsolatunk, amikor is a bizalom feltétlen jeleként a pasim adta be a trombózis elleni injekciót a hasamaba.