mindenkinek ezer köszöneT a sok szorításért meg jókívánságért, meg telefonért, meg látagotásért meg ilyenek.

4 nap alatt annyit drogoztam, mint még soha.
végülis kedden mentem be, de akkor csak vizsgálatok voltak, meg ilyenek, este kaptam vicces orvosságot, hogy jókedvem legyen másnap reggel a műtétre. nem lett.
a műtét az olyan volt, hogy gerincbe kaptam egy érzéstelenítőt (szülésnél szoktak ilyet), amitől deréktól lefele mindenem elzsibbadt, viszont tökéletesen ébren voltam végig. bár megkérdezte az alatatóorvos, hogy akarok-e alukálni kicsit, és mondtam neki, hogy nemtom, meggondolom még. végül úgy döntöttem, hogy igen, és akkor kaptam vénába ilyen bódítót. az rögtön fejbever, és olyan volt, mintha megittam volna fél liter pálinkát, de nem aludtam el, hanem csak beszéltem és beszéltem és beszéltem. aztán akihez beszéltem, egyszercsak megunta és akkor hallgattam a műtét.
volt kalapács, meg flex, ütvefúró, meg ilyenek, legalábbis hang alapján, de látni nem láttam semmit. kb egy óra alatt kész lettem és akkor tájékoztatott a doktor úr a teendőkről, amikre én természetesen nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon fáztam a műtét után. és akkor megfogtam a lábam, és nem éreztem semmit, csak hogy meleg, és olyan volt, mintha valaki más lábát tapiznám. közben bepelenkáztak szépen. na azt hiszem, az volt az a pont, amikor először sírva fakadtam, a következő meg amikor elkezdett kiolvadni a lábam. hát az fájt. borzasztó sírógörcs tört rám, mindenkinek írtam is, hogy hagyjanak ma és ne akarjanak ilyen állapotban látni, de azért természetesen bejött mindenki, még az is, akire nem is számítottam. estére azért már sokkal jobban lettem.
csak éppen aludni azt nem sikerült, mert közben jött egy néni a bal oldali ágyba (enyém volt a középső), és borzalmas módon horkolt. combnyaktörése volt szegénynek. a jobb oldalamon fekvő nénivel nagyon jól kijöttem, ő leesett a sámliról, pont előttem műtötték.
na szóval egész éjjel nem aludtam, viszont csütörtökön meg egész nap de, szóval nem unatkoztam. amikor unatkoztam volna, akkor fájt a lábam és akkor bőgtem.
minden este jöttek megkérdezni, hogy ki kér fájdalomcsillapítót meg altatót, és hogy port, tablettát, vagy injekciót… teljeskörű ellátás volt. egyszer elkövettem azt a hibát, hogy szuriban kértem a fájdalomcsillapítót, és azt a seggembe adták, amit már éppen éreztem, és pont azon feküdtem, és ezért össze volt nyomódva, és borzasztóan fájt. akkor is bőgtem rettenetesn. aztán tegnap megnéztem, jókora lila folt van a helyén, akárcsak a vállamon a véralvadásgátlótól, pedig pont ők mondták, hogy nem szabad IZOMBA adni. nahát.
aztán csütörtökön elvittek kontrollröntgenre meg kicserélték a kötésemet, és láttam, hogy mindkét oldalt felvágták a lábam. a pasim szerint tengelyt szereltek a bokámba, és már csak kerekeket kell rátenni és huss.
viccet félretéve ma reggelig úgy tologattak ki kocsival a wc-re, mert annyira nyomta a gipsz a sebemet, ha felálltam, hogy majdnem összeszartam magam, de végülis sikerült úgy megigazítani, hogy már tudok menni fürödni, meg kakilni meg fogat mosni, úgyhogy most már nem vagyok annyira büdös. 🙂
a véralvadásgátlót még szúrnom kell 25 napig (pontosabban apunak, mert én nem), úgyhogy pia elfelejtve addig illetve pont egy hete törtem el, egy hete nem dohányzom. valamit valamiért 🙂