elhatároztam, hogy ma reggel meló után nem jövök fel netre, hanem lefekszem aludni. ez lett belőle.
a melóban rájöttem, hogy ma úgyis ki kell számolnom egy buszpályaudvar építésének anyagköltségét estére, illetve arra, hogy sokkal kevéssé unalmas az a monoton szar, amit munkának hívunk, ha szöveges egyenleteket kreálok rá. így az utolsó 25 percben megmértem, hogy egy doboz kb. 3 perc alatt telik meg, majd megszámoltam, hogy még összesen 7 doboz áll rendelkezésemre, ha nagyon ügyes vagyok, akkor 8, és hogy akkor ez 8×3= 24, tehát pont elégnek kell lennie a munkaidő végéig és akkor nem kell ragasztani több dobozt, zsííír.
aztán utána eszembe jutott, hogy ezzel a módszerrel kiszámolhatnám, hogy hány perc alatt rakok tele egy raklapot, ha huszonnégy doboz fér egy raklapra, tehát 24×3=…. na és akkor elfogyott a ragasztóm. de végülis az lett a végeredmény, hogy elég lett volna hét doboz is, de rendes voltam és megkezdtem a nyolcadikat, hogy ne hagyjak az új műszaknak olyan sok melót az új dobozok ragasztásán kívül.. na ez történt a melóban 5 és 6 között. ezt megelőzően egy sanyi nevű egyén ragsztotta nekem a dobozokat amúgy.
egyébként a DMS mean time-nak egyre kevesebb köze van a GMT+1-hez. már tíz percet siet. így ma is beértem 9:50-re, mire nagy vigyorok közepette közölték velem, hogy “épp időben”. hát bazmeg…DMS időmértékegység szerint a műszak előrehaladtával a munkával töltött idő egyre rövidül, az első negyed kb 2 óra hosszat tart, az utolsó viszont csak kb 75 percet. ezzel párhuzamosan azonban a szünetekkel töltött idő egyenes arányban meghosszabbodik. szeretem a munkahelyem.

a teljesség igénye nélkül, csak ami a napokban eszembe jutott:

– kihagyott kultfilmek pótlása
– kihagyott kultzenék pótlása
– mindezekről véleményalkotás
– beígért cikkek megírása
– beígért dolgok megtartása úgy általában
– minél kevesebb név- és születésnap elfelejtése az idén
– iskolába járás némelyest nagyobb intenzitással
– valami rendszert csinálni a napi tevékenységek között
– 9 óra előtti felkelés bevezetése (kivétel az éjszakai meló utáni napok – a kocsmázás nem tartozik ide)
– rendbehozott dolgok nem újra elbaszása
– rendbenlévő dolgok státusának fenntartása
– kevesebb sör és egyéb szénhidrátdús dolgok fogyasztása
– bicikli használat rendszeresítése
– minél több túrára való elmenés
– minél több koncertre való elmenés
– ezekről minden esetben beszámoló készítés
– a műhód leitatása áprilisban.

ápdét #1:

– nagymamákat gyakrabban látogatni
– dream theater belépőt megvenni áprilisban

ápdét #2

– nem elkésni

ápdét #3

– fotopatront kicserélni, ha feketét nyomtatok, fordított esetben is
– fültisztítópálcikát mindig tartani otthon meg a koliban is.

eszembe jutott még pár dolog, de egyelőre ennyi elég, és majd fél év múlva visszatérünk erre megvalósulkás szempontjából. szeptember környékén. szülinapomra :D:D

noshát úgy alakult, hogy mégiscsak koncertre megyek ma (is).

ezenkívül valaki nyithatna velem biciklizár corporation-t a koliban, mert minden kibaszott biciklin akkora zár van – a lépcsőházban-, hogy lángvágóval se lehetne leszedni. ez arra enged következtetni talán, hogy ne a legbiztonságosabb környék ez, nekem meg ilyesmire jeleleg nincs pézem…

na az történt, hogy tegnap én mondtam le a munkát, ma viszont ők, úgyhogy ma iszom mindenképpen, mert már nagyon rámfér.

rendkívüli két nap vár rám, vagyis inkább rendkívül szar két nap, ugyanis meg leszek bukva, ha holnap délutánig nem írok meg egy kis valamit, viszont ma és holnap éjszaka is dolgozom. ivás helyett. hát nem borzasztó?

tegnap volt az alvázs világnapja (avagy a hétalvók éjszakája). énis megünnepeltem reggelig tartó munkával, hurray.

mily csodás arra ébredni, mikor bekapcsolva hagyod a gépet, hogy öten kerestek msn-en miközben aludtál, és mind az öten faszik. így megy ez…

készre vágtam magam teljesen a melóban. egész éjjel dobozokat cipeltem, jó nagyokat és nehezeket, úgyhogy most mindkét karomban olyan izomláz van, hogy szerintem a söröskorsót sem bírnám flemelni. aztán még jól el is áztam és mindeközben paranoid gondolataim voltak.
aztán hazaértem és csináltam salátát és most jobb.
ja és majdnem elfelejtettem: mita ideiglenes diákom van és túl sokat kecmergek metróval, minden kibaszott ellenőr a képemet csekkolja a személyi lapomon, ami szerintem kurvaszar lett. annyira, hogy még a szemem is kék rajta.

és köszönet a bkv-nak, hogy 230 ft kezelési költségért visszaadta azt, ami az enyém, sőt még értesítést is küldött a régi címemre, mely által az egész család tudomást szerzett róla (az apám kivételével), hogy fél éven belül kétszer elhagytam ugyanazt a pénztárcát. megígérem, hogy ezentúl mindig megveszem a bérletet, és háromhavonta a diákom számát is ráírom majd ezentúl.
amúgymeg ha kell valakinek márciusi bérlet esetleg (diák), az szóljon. odadom ingyen.