elhatároztam, hogy ma reggel meló után nem jövök fel netre, hanem lefekszem aludni. ez lett belőle.
a melóban rájöttem, hogy ma úgyis ki kell számolnom egy buszpályaudvar építésének anyagköltségét estére, illetve arra, hogy sokkal kevéssé unalmas az a monoton szar, amit munkának hívunk, ha szöveges egyenleteket kreálok rá. így az utolsó 25 percben megmértem, hogy egy doboz kb. 3 perc alatt telik meg, majd megszámoltam, hogy még összesen 7 doboz áll rendelkezésemre, ha nagyon ügyes vagyok, akkor 8, és hogy akkor ez 8×3= 24, tehát pont elégnek kell lennie a munkaidő végéig és akkor nem kell ragasztani több dobozt, zsííír.
aztán utána eszembe jutott, hogy ezzel a módszerrel kiszámolhatnám, hogy hány perc alatt rakok tele egy raklapot, ha huszonnégy doboz fér egy raklapra, tehát 24×3=…. na és akkor elfogyott a ragasztóm. de végülis az lett a végeredmény, hogy elég lett volna hét doboz is, de rendes voltam és megkezdtem a nyolcadikat, hogy ne hagyjak az új műszaknak olyan sok melót az új dobozok ragasztásán kívül.. na ez történt a melóban 5 és 6 között. ezt megelőzően egy sanyi nevű egyén ragsztotta nekem a dobozokat amúgy.
egyébként a DMS mean time-nak egyre kevesebb köze van a GMT+1-hez. már tíz percet siet. így ma is beértem 9:50-re, mire nagy vigyorok közepette közölték velem, hogy “épp időben”. hát bazmeg…DMS időmértékegység szerint a műszak előrehaladtával a munkával töltött idő egyre rövidül, az első negyed kb 2 óra hosszat tart, az utolsó viszont csak kb 75 percet. ezzel párhuzamosan azonban a szünetekkel töltött idő egyenes arányban meghosszabbodik. szeretem a munkahelyem.