a mai napon elment a maradék életkedvem is. azt hittem ugyanis, hogy vééégre találtam egy olyan melót, ahol az energiabefektetésért cserébe nem basznak át nevetséges összegekkel. ez az idill azonban rögtön szertefoszlott, mikor az egyik csoporttársam elmesélte mennyi pénzt kapnak egy havi munkáért – immár másodízben – az egyik remekül pozicionált tanáromtól. alkalmi munkák ezek ugyan, ám ha ez a kapcsolatuk megmarad akkor már le se kell diplomázniuk, főleg ha tudják, hova kell tenni a pénzt. amit én csinálok, az folyamatos napról napra élés, szánalmas gyász.