2007. February 21. @ 6:59 pm

phnb-nek igaza van. valóban kell valaki akihez odabújhat az ember, akiről tudja, hogy várja valahol, akinek hiányzik és számíthat rá. enélkül az ember csak félember. csak vegetál, és egyáltalán nem számít mit hogyan basz el és mikor mennyire és hol baszik be és miket mond kiknek részegen: a lényegen nem változtat. semminek sincs súlya igazán. magányosnak lenni kurva szar.

by dzsilla | ide: life | 8 komment »
8 komment
8 komment

bezony. 🙁

phnb | 2007. 02. 21. @ 11:15 pm

ez tényleg igaz. de te se leszel örökké egyedül, úgyhogy nyugalom.
ps: kurvára érdekelne hogy linkelted azt a bejegyzést, mert én még mindig nem találok phnb blogján arra utoló jeleket, hogy bármely bejegyzéssel ezt meg lehetne csinálni 😀

zora | 2007. 02. 22. @ 7:23 am

readerből bejegyzés címére kattint, csókolom. 🙂

dzsilla | 2007. 02. 22. @ 12:09 pm

nem tudom, én már egy ideje nem hiszek az “egyedül félember vagyok”-elméletben. neeeem, nem azóta, h. megvan Pegi. 😀

Tim | 2007. 02. 22. @ 12:51 pm

de én tudom, hogy így van 🙁

dzsilla | 2007. 02. 22. @ 1:07 pm

javíthatatlan romantikus. 😛 (én a javítható fajta vagyok… 🙂 )

“fel a fejjel, amíg van” 🙂

Tim | 2007. 02. 22. @ 1:12 pm

nem, te optimisztikus vagy :D:D

dzsilla | 2007. 02. 22. @ 1:21 pm

én? cinikus… asszem. 😀

Tim | 2007. 02. 22. @ 2:42 pm


Kommentelj!
(kell)
(kell)