Filozófus ??r üzenete:
Hm… hadd ébresszelek fel, lécci

Palika ne menj!!

honnan tudod, hogy vizsgaidőszak van?
– minden olyan dolgot csinálsz, amit egyébként nem (vásárlás, főzés, takarítás, sport, tv; főként spektrum és társaik), mert az idő előrehaladtával olyan érzésed támad, mintha mindent megtettél volna annak érdeében, hogy átmenj.
– időszakos pánikrohamok spontán kialakulása, amikor már csak néhány óra van hátra a vizsgáig, és rájössz, hogy nem csináltál mégse semmit.
– semmit nem találsz a szorgalmi időszakban “biztos helyre” félretett jegyzetek közül
– úgy általában semmit nem találsz
– a rendetlenség idővel káosszá tornyosul, ám te ebből semmit nem veszel észre, csak ha szóvá teszik
– szar a neptun, vagy ha nem, akkor nincsenek rendesen felrakva a vizsgaidőpontok (as usual)
– a megfelelő információ birtokában lévő emberek mind elérhetetlenek ilyenkor, létük szinte megszűnik, majd a para végeztével hirtelen előbukkannak.
– megfogadod, hogy a következő vizsgaidőszakban előre tanulsz majd.
– az átlagosnál is rendszertelenebb evés, alvás, és gyógyszerszedés, nem ritka ezen napi cselekvések teljes elfelejtése
– alkalomadtán másfél sörtől való berúgás, mert nemcsak elszoksz az alkoholtól, hanem a stressz miatt nagyobbnak érzed annak hatásfokát, és valóban: nagyobb is.
– sosem tudod, a napnak mely szakaszában kelsz és fekszel, ezen a nap járásának alapos megfigyelése sem segít.

egyetemi oktatói szinten szerintem evidens, hogy nem keverjük össze jegyzetben az evidens és eminens szavakat, főleg ha előtte reklámozzuk, hogy könyvet is írtunk a megfelelő témában, mely pont a kommunikációs készség fejlesztésére hajaz. illetve úgy általában egyetemi oktatói szinten elvárható a magyar nyelv tökéletes ismerete, valamint a kifogástalan helyesírás, amely szerintem hozzátartozik az általános intelligenciához, vagy valami hasonló.
sajnálom, de köbüki a szemem 🙁

ismernek a munkahelyemen.
ez csak azért furcsa, mert a mai napon találkoztam először a közvetlen főnökömmel (vagy valami olyasmivel) igazolás átadás közben, mire széles vigyorok közepette kérdezte, hogy te vagy a csilla? mintha vaj lenne a fülem mögött, pedig még nem is csináltam olyan sok fasságot, csak az első adandó alkalommal nem mentem be dolgozni. egyszer.
nem élveztem oly sokáig a széles körű ismerettség előnyeit azonban, mivel még a hazafele úton elhitették velem, hogy jó lesz nekem pénteken is dolgozni, s bár a busz zajától eléggé keveset hallottam az egészből, végülis elhittem.

jó dolog a diákmeló. mióta dolgozom, ugyanis megismerkedtem egy jogász, egy lelkész, egy csillagász, két építőmérnök, két kertészmérnök, egy gépészmérnök, egy közgazdász, egy vegyész és egy színész hallgatóval (több most nem jut eszembe). tiszta szerencse, hogy kocsmába is többnyire ilyenekkel járok.

az a helyzet, hogy nem bírok inni. az egész tegnapi napot átdögöltem, és nagyon jól éreztem magam eközben.
nemsoká vége a télnek. azt álmodtam, hogy hirtelen egyszercsak végeszakadt, átaludtam a tavaszt (amit pedig szeretek), és máris július vége volt, mikor észbekaptam, és rettegetem, hogy nemsoká itt a következő tél. jó mi?

goNbát fogok ebédelni, aztán belevetem magam a tanulásba, legalább is úgy teszek majd.
tegnap megnéztem a kegyetlen játékokat, és majdnem besírtam a végén. ez már a vég érzem. pedig ryan philippe alapesetben csak egy nyálas timberlake urtánzat (witherspoon kisasszonyról jobb ha szót sem ejtünk), de mégis: jó az a film.

jó kedvem van dingdongdiridongó, és pont.