keanu reeves kurvajó faszi. bizony.
just watched: the lake house.
***
és patrick wilson is jó faszi, annak ellenére, hogy a cukorfalatban meglehetősen kiherélik.
új kategória érőben: jó faszik.
vagy: jó faszik és szar filmek.
vagy…
deres szürke
talajegyengető, ló
ló dugás
sex ló
ló csaj
lo fasz
ló háttérkép
ló képek
(beteg állat)
ápdét:
ingyen ló
szöszi és a ló
just – boy ló
ló fasz kép
hát a tegnapi napot gyakorlatilag átaludtam. ezt se tehettem volna meg, ha lenne pasim, de nincs, ugye.
a pénteki buli zsííír volt, csak j kissé furán viselkedett, meg drága volt a belépő és a sör, és megittam dominik unicumát, mert… na azt hagyjuk inkább h miért.
alvás szkatiéknál, majd reggel közös jajjgatással egybekötött reggeli délben 🙂 . és jó, hogy hazahoztak, mert nem jó ám másnaposan buszra várni a hidegben…
kár, hogy nemigen használom a kategóriákat újabban, de mostanában láttam néhány filmet (nyilván olyanokat, amiket ti már hónapokkal ezelőtt, ha egyáltalán…), és annyira szíven ütöttek, hogy csináltam egy újat : ez a szar film.
mindjárt be is dobnék a kosárba kettőt. az egyik a távkapcs (nagyreményű adam sandler, illetve a spongyabob után először szőr haselnuss), borzalmas.
világok harca (tom cruise a szétszórt apa és a gyerekek, nameg a kapszulában érkező, immunhiányos földönkívüliek), melynek témája mégcsak 367-szer lerágott csont, de így is sikerült elrontani.
vagy túl érékeny vagyok?
tudom nemszép tőlem, hogy szániságokat linkelek sorra, de nem kell 8900 kemény magyar pézt leverni a tökyo hötelért hogy igazán extrémet lásson az ember, ha vannak sajátjaink is.
megmondtam elsején, hogy hülye külföldi pasik szövegét fogom hallgatni a buszon egész évben és így vala. ez nyilván azért történt büntiből, mert egy órával később keltem fel reggel.
és nem hiába: kaptam CAD-ből vicces kettest. azért vicces, mert valójában egy olyan dolog miatt nem lett jobb, amit már régesrég tudnom kéne, ehelyett a beadandó leadást megelőző utolsó szabad öt percemben méltóztattam rákérdezni, hogy akkó ezt mégis mos mégis hogyan. szégyellem magam, valljuk be.
bedigitalizálNÉM dág alaprajzát :D:D ehe.
az van, hogy összeveszés van szakunk elit köreiben (naná, hogy a tanárok, meg akik kitalálták az egészet, az egyik egyébként budapest ex-főépítésze), ezáltal mostan azon megy a vita, hogy ki tanítson ezentúl minket építészetre. az, aki eddig sem tanított, vagy az, aki tanított már… rajzot. így megy ez.
nehéz lesz összekapcsolni a láncszemeket, de megpróbálom. (valszeg meg fogom bánni.)
nemrégiben írtam arról, hogy az utolsó olyan embert, akit az ellenségemnek tartottam, ott is hagytam az általános sulival együtt.
volt időszak azonban, amikor ezek engem egy emberként utáltak, még szerencse, hogy csak tizenketten voltak. az az igazi sallangmentes gyerekgyűlölet volt. egyik alkalommal, mikor épp ki voltam utálva, lett egy társam, t.i. őt is utálták épp valamiért, legalábbis nekem ezt mondta, aztán kiderült, hogy kém. ilyen szervezett dolgok voltak ezek, na és innen lehetett tudni, hogy nem közönyösek voltak velem, hanem egyszerűen rosszat akartak nekem. ennek okát ők sem tudják, ugyanis volt alkalmam megkérdezni olyantól, akivel most jóban vagyok – természetesen részegen -, hogy miért történt ez így, de annyi választ kaptam, amit én is tudtam, hogy mert hülyék voltak. a valódi ok az, hogy hagyták magukat megvezetni, mert a gyerekek birkák. a felnőttek is birkák, csak ők nem foglalkoznak olyan dolgokkal, amiből nem származhat anyagi hasznuk. ez a felnőtté válás egyik fontos jele.
tulajdonképpen ezen a helyzeten akkoriban bármelyik pillanatban képes voltam bőgni, hiszen ők voltak az egyetlen csoport, akikkel érintkeztem, és nem jó érzés, ha az embert a szülein kívül mindenki utálja.
nemrégiben olvastam valahol arról, hogy mi mindenen képes elbőgni magát – jobb esetben – a nő (najó, nem pont erről, de ezt ragadtam ki belőle). azon gondolkoztam ezzel kapcsolatban, hogy van-e összefüggés a felnőtté válás, és a két bőgés között eltelt intervallum fázisidejének hosszabbodásában. ha nem is csak az idősödés tehet róla, de bizony kell, hogy legyen, mert különben hisztis picsáknak fognak bennünket tartani. na és vannak azok, akik ezzel nem törődnek. mindenesetre a felnőtté válás első jele, mikor az ember elkezd foglalkozni a következményekkel, és ezzel egyidőben kezdi szépen visszafogni magát meg a reakcióit.
ezek után eszembe jutott, hogyan is gondolkodtam az időről én annak idején. 13-14 évesen 16 akartam lenni (meg öngyilkos, mert utáltak és túl sok nirvanát hallgattam), 16 évesen 18, 18 évesen 20, és most 21 évesen egyáltalán nem akarok 22 lenni, és főleg nem 24, mivel több barátom is azt mondta, hogy akkor érkezett el számukra a pálfordulás, akkor kezdtek el felelősségteljesen gondolkodni. furcsa, hogy ennek ellenére még mindig barátkoznak velem.