nehéz lesz összekapcsolni a láncszemeket, de megpróbálom. (valszeg meg fogom bánni.)
nemrégiben írtam arról, hogy az utolsó olyan embert, akit az ellenségemnek tartottam, ott is hagytam az általános sulival együtt.
volt időszak azonban, amikor ezek engem egy emberként utáltak, még szerencse, hogy csak tizenketten voltak. az az igazi sallangmentes gyerekgyűlölet volt. egyik alkalommal, mikor épp ki voltam utálva, lett egy társam, t.i. őt is utálták épp valamiért, legalábbis nekem ezt mondta, aztán kiderült, hogy kém. ilyen szervezett dolgok voltak ezek, na és innen lehetett tudni, hogy nem közönyösek voltak velem, hanem egyszerűen rosszat akartak nekem. ennek okát ők sem tudják, ugyanis volt alkalmam megkérdezni olyantól, akivel most jóban vagyok – természetesen részegen -, hogy miért történt ez így, de annyi választ kaptam, amit én is tudtam, hogy mert hülyék voltak. a valódi ok az, hogy hagyták magukat megvezetni, mert a gyerekek birkák. a felnőttek is birkák, csak ők nem foglalkoznak olyan dolgokkal, amiből nem származhat anyagi hasznuk. ez a felnőtté válás egyik fontos jele.
tulajdonképpen ezen a helyzeten akkoriban bármelyik pillanatban képes voltam bőgni, hiszen ők voltak az egyetlen csoport, akikkel érintkeztem, és nem jó érzés, ha az embert a szülein kívül mindenki utálja.
nemrégiben olvastam valahol arról, hogy mi mindenen képes elbőgni magát – jobb esetben – a nő (najó, nem pont erről, de ezt ragadtam ki belőle). azon gondolkoztam ezzel kapcsolatban, hogy van-e összefüggés a felnőtté válás, és a két bőgés között eltelt intervallum fázisidejének hosszabbodásában. ha nem is csak az idősödés tehet róla, de bizony kell, hogy legyen, mert különben hisztis picsáknak fognak bennünket tartani. na és vannak azok, akik ezzel nem törődnek. mindenesetre a felnőtté válás első jele, mikor az ember elkezd foglalkozni a következményekkel, és ezzel egyidőben kezdi szépen visszafogni magát meg a reakcióit.
ezek után eszembe jutott, hogyan is gondolkodtam az időről én annak idején. 13-14 évesen 16 akartam lenni (meg öngyilkos, mert utáltak és túl sok nirvanát hallgattam), 16 évesen 18, 18 évesen 20, és most 21 évesen egyáltalán nem akarok 22 lenni, és főleg nem 24, mivel több barátom is azt mondta, hogy akkor érkezett el számukra a pálfordulás, akkor kezdtek el felelősségteljesen gondolkodni. furcsa, hogy ennek ellenére még mindig barátkoznak velem.