2007. January 16. @ 10:44 am

szerintem idővel depressziós leszek attól, hogy apám minden reggel azzal ébreszt h bejön a szobámba és basztat. najó ma pont nem, de csak azért, mert szarul aludtam és korán keltem.
szóval ez akkor a legidegesítőbb mikor szépeket álmodok és bejön hogy hol van ezmegaz a cd tok, meg h rakjak rendet (alternatív szóhasználattal, ofcoz). amikor meg rosszat álmodok, és felébreszt basztatva, akkor meg az a baj. tekintve, hogy privát szférám utolsó menedéke: a szobám, valami átjáróházszerű izé lett az utóbbi időben… szóval mindenki bekaphatja.

by dzsilla | ide: life | 7 komment »
7 komment
7 komment

nincs az ajtónak kulcsa? 😉

zora | 2007. 01. 16. @ 1:03 pm

így van ahogy mondod. nem lehet bezárni.
illetve apámat kizárni 😀
de már a faszom tele van vele meg az egésszel néha…

dzsilla | 2007. 01. 16. @ 1:15 pm

nekem kb. 4 évembe tellett, 18-22 éves korom között, amíg rászoktattam (??GY-AHOGY) a szülőket arra, h. talán legalább kopogjanak előtte, mielőtt rám törik az ajtót. ja, előtte meg a bátyámmal osztoztam a szobán… 🙂

Tim | 2007. 01. 16. @ 2:30 pm

apám szent meggyőződése, hogy a szobám az ő tulajdonában lévő lakásnak a része, ami igaz is, így jogában áll délelőttönként mindenféle béna ürüggyel rámrontani és felébreszteni a legszebb szexuális álmomból. így.

dzsilla | 2007. 01. 16. @ 3:16 pm

hmmm… nekem anyám rontott be egyszer… és nem álom volt, nem ám. 🙂

Tim | 2007. 01. 17. @ 1:33 pm

Vegyél lakást, lúzer!

GegeszRobi | 2007. 01. 21. @ 12:38 pm

ha fizeted… 🙂

dzsilla | 2007. 01. 21. @ 5:20 pm


Kommentelj!
(kell)
(kell)