ismernek a munkahelyemen.
ez csak azért furcsa, mert a mai napon találkoztam először a közvetlen főnökömmel (vagy valami olyasmivel) igazolás átadás közben, mire széles vigyorok közepette kérdezte, hogy te vagy a csilla? mintha vaj lenne a fülem mögött, pedig még nem is csináltam olyan sok fasságot, csak az első adandó alkalommal nem mentem be dolgozni. egyszer.
nem élveztem oly sokáig a széles körű ismerettség előnyeit azonban, mivel még a hazafele úton elhitették velem, hogy jó lesz nekem pénteken is dolgozni, s bár a busz zajától eléggé keveset hallottam az egészből, végülis elhittem.
by dzsilla | ide: life | nokomment »