szentimentális vagyok ma nagyon. biztos a rendszertelen alvás teszi vagy valami. végülis így télen elő szokott jönni.
azon gondolkodtam a buszon, hogy nekem nem áll jól, ha leírom, hogy esik a napsütés, hogy szerintem milyen érzés a szerelem, és milyen jó valaki mellett felébredni. szépen, költőien megfogalmazva giccsesen hangzik az én számból, és nem is természetes számomra.
de azért.
ember vagyok én is, és tudom, milyen az igazi húsleves íze, tudom milyen más az itthon melege, mint bármely másik helyé, tudom milyen bántani és tudom, milyen megbántva lenni, és tudom milyen szeretet adni és szeretet kapni. tudom, milyen a nyári zápor illata és tudom, milyen friss hóba lépni, sőt belefeküdni. tudom milyen.
nem vagyok üres.