itten lakom.

asztal.

ágy.

tévém sajnos nincsen.

kurva jó dal az ohm, mindjárt elbőgöm magam. totális riszpekt. ordít eléggé, hogy ne lkegyen olyan nagy a csönd.

épp beszélek egy idegennel msn-en. tök furcsa.
furcsák a kérdései, meg a félreértései szerintem tök egyértelmű dolgokról.
alap, hogy nem kérdezek egy idegentől olyat, hogy figyi, te nem keversz véletlenül valakivel? a kérdés egyértelműen arra irányult, hogy nem kever-e engem valakivel véletlenül. persze az engemet kihagytam a mondatból, de akkor is alap, hogy ilyet nem kérdezünk first time. ahogy olyat sem mondunk, hogy majd részegen vetkőzünk webcam előtt egyszer. nincs is webcamom. ellenben egy ismerősöm már vetkőzött nekem részegen. eléggé bizarr volt.
hülye férfiak 🙁

ki lettem vizsgálva teljesen.
vérnyomás, ekg, allergia. meg kell állapítsam itt, az ekg sokkal jobbabb mint az eeg, amiben szintén volt részem, mert az előbbi 2 perc alatt kész, és nem kennek össze semmivel, míg az eeg-nél összekenik a fejed ilyen nyálas csúszós izével, és egy csomó ideig tart. de nem is ez a lényeg
allergiás vagyok mindenre. kedves doktornőmmel elébb jót röhögtünk azon, hogy júliusban írta fel a legutóbbi két havi adagomat a xyzal nevű csodából, és egy hete fogyott el (minden nap kéne szednem), majd ezen felbuzdulva elküldött prickre, és egy penészgombán meg a pázsitfüveken kívül minden szarra allergiás vagyok. including por. ez meglehetősen nagy szívás.

párbeszéd:

a: – elnézést, nem indult a kocsim, elkéstem
b: – időpontra jött?
a: – igen, itt van: 7:19
b: – az a telefonszámunk

végül kiderült, hogy tényleg időpontra jött a bácsi, az időpont pedig 10:40 volt. ez 9-kor eléggé nagy szívás ahogy az is, hogy én 8:40-re mentem és 9-kor még mindig sorbaálltam iratokkal.

megint három óra, és én megint nem tudok aludni, és annyi mindent leírnék, de egyszerűen nem megy, n e m m e g y.
ugyanaz a dal megy körbe-körbe órák óta, és igazság szerint már kurvára unom, de valójában nem zavar.
ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben körbe-körbe, ez már annál inkább. pont mint két és fél éve, ugyanazok. aki meghal az nem eszik többet, az nem érez ízeket, az nem mosolyog, az nem létezik. és én igen, ha akarom éjjel háromkor is megtehetem, és ez elszomorít. igazságtalan valaki odafönnt. valami. és annyira érzem, hogy borzalmas dolgokon megyek még keresztül addig, míg ezt el tudom fogadni. hogy bárkit elveszíthetek, mindenkit is, bármikor, ok és magyarázat nélkül. és nem tehetek semmit.

mégegy dalt! légyszilégyszi.
küldeném magamnak, és… és… nem. csak magamnak. megérdemlem ugyanis. így érzem most.

dzsilla üzenete:
mácsak fél óra és lejön a ps
Mátyáska üzenete:
optimista-e vagy
Mátyáska üzenete:
DCnél ilyet mondani blaszfémia
dzsilla üzenete:
azt olvastam, hogy balfaszémia 😀

“a paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hiedelemei, gondolatai, ismeretei, stb. ellentmondásossága miatt és szerint, amelyet sokszor ezek átfogó (paradigma méretű) megváltoztatásával tud csak feloldani (paradigmaváltás).”

liquid tension experiment – paradigm shift

nincs étvágyam, rosszat álmodtam, és még tanulnom is kell.
így állunk.

apukám vett nekem szép új asztalt, nem, nem ikeásat, számítógépasztalt. majd megfotózom, looks great.
ez azért jó, mert az előzőt, amit hosszú évek alatt sikerült teljesen összefirkálnom alkoholos filccel, ki kellett pakolni, de nem is ez az érdekes, hanem amiket a fiókokban találtam, hú. ezeréves (2001-2002) szerelmeslevelek J-hoz, hú de száni, plussz egy plakát a motorostalálkozóról, ahol először jöttünk össze. 2000. február 17-én találkoztunk először, meg van írva, és milyen kurva régen volt. nemrég mikor másodszor jöttünk össze októberben, gondoltam rá, hogy meg kéne keresni ezeket, de így alakult. még verset is írtam, pedig tökre nem emlékeztem rá (fontosabb embereknek az életemben régen mindig írtam egy verset, ha csalódtam bennük, az egyik egész jól sikerült, majd talán egyszer közzéteszem.), meg elhívtam elsős koromba a gimis bálra, mennyi szerencsétlenkedés, vérciki. vannak ilyenek, akiket az ember az életben nem ver ki a fejéből, hiába… milyen szánalmas.
ezenkívül találtam még egy csomó érdekes cuccot, például egy négyes matekdolgozatot, ami meglehetősen ritka. elméleti ráadásul. aztán van itt egy egyketted is, sorozatokból, hiába, be kell valljam, a gimiben is segg voltam matekból. szánalmas.
tökre összejöttek a gimis emlékek dolgozatok által, szép időszak volt, akkor még volt némi rendszer az életemben, nem is néztem ki ilyen borzalmasan, mint mostanában, bár egy német dolgozat szerint már akkortájt is meglehetősen szánalmas ember voltam, ugyanis: ich denke, ich habe keine gute figur, ich bin nie zufrieden mit ihr. a többi mondat még nekem is kínos elolvasni, úgyhogy inkább nem.
aztán találtam egy csomó magyar dogát. ötös. érdekes, magyarból mindig ötöst kaptam, kivéve egyszer, mikor nem olvastam el az aranyeNbert sok más könyvvel együtt, utálom az unalmas könyveket. ellenben kosztolányit eléggé kedveltem. illetve egyszer helyesírási dolgozatra (officially tollbamondás) is kettest kaptam, le is lettem baszva rendesen, hogy ezt mégis hogy képzeltem. szánalmas.
németdolgozatok. ékes bizonyítéka annak, hogy valaha bizony tudtam németül, érteni most is értek, csak egy órába telik, mire összerakok egy értelmes mondatot. szódolgozat hármas hehe, hogy utáltam már akkor is tanulni…szánalmas.
biológia ötös. többnyire hibátlan.kivéve azt az esetet, mikor volt valami keveredés a nátriumionokkal a szinapszis kapcsán, és akkor dekket kaptam érettségi előtt, természetesen. az egyetlen tárgy volt, amit élveztem tanulni, de persze ebből sem voltam olyan jó, hogy biológus legyek, vagy valami. na meg amint kötelező lett volna komolyan foglalkozni vele, biztos megutáltam volna, ahogy sok minden mást is korábban. :/ szánalmas.
az ominózus karó művtöri dogámat sajnos nem találtam meg, viszont találtam egy vízfestékkel készült képet tóth márk aláírással, amire határozottan emlékszem, hogy én csináltam. sanszos, hogy nincs meg centire. 🙂

igen, ez a koncert pontosan így zajlott, az ominózus pilisszentiváni éj. életemben nem röhögtem annyit koncerten, kösz srácok. az egyik képen mink is rajtavagyunk, világsztár leszek, érzem. illetve az aktuális aktív szemeszter c. felsőoktatási folyóirat címlapján is. fotogén vagyok mégiscsak.