csupa normális barátaim vannak normális élettel idehaza.
mindenkinek megvan a kis munkája, párja, gondja, öröme, és nagyszerűen elvan vele. nekem meg hiányzik a jobbik felem, és ez nem is készül változni. sosem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat velem, de árnyéka vagyok csak annak, ami például akkor voltam, mikor mikivel. három és fél évig. még a végén is, pedig akkor már sokkal több rossz volt benne, mint jó.
az volt ugyanis, hogy nem én voltam, hanem mi, nem engem hívtak hanem minket, összetartoztunk, mint a borsó meg a héja, és ez engem akkor borzasztóan nyomasztott, körülbelül annyira mint most az ellenkezője. ahogy nem vágyom másra, mint hogy elmenjünk forraltborozni ahogy normális barátaim teszik: kézenfogva, mosolyogva, együtt.

a tegnap hangszóróhoz közelebb eső fülem még mindig cseng.
illetve ha forrest gump lennék, most azt kérdezném magamtól, hogy miért nem szeretsz engem, jenny? de nem vagyok.

jobb ha tőlem tudjátok, hogy idén rituálisan senkinek sem fogok karácsonyi üdvözletet küldeni. köszönöm.

update: és egyet sem fogok elolvasni, szal jobb, ha te sem küldesz nekem.

update#2: ez most így nem sértés meg rosszkedv meg ilyesmi, csak tucatság elleni védekezés, vagy ilyes.

ihm pál jóarc ember.

azért annak örülök, hogy már nem dolgozom a postán. mennyi szaros karácsonyi képeslapot válogathattam volna az elmúlt 3 hétben..

semmire nincs idő és kurva hideg van odakinn és én most megfürdök, iszok egy kávét, és késsel a kézben elmegyek az isten háta mögé.

kurvamódon fáradt vagyok. mintha iskolába jártam volna egy hétig, pedig nem is. 🙁

tegnap felértem budára fél 5 tájban makettozási szándékkal, s amint beléptem a 323-ba, hirtelen vízipipázásba és borozásba fulladt az egész, tudunk élni, vaze. lesz még ennek böjtje a mai napon asszem.
naszóval makettozás miatt lementem a szemközti boltba zsebtelepet venni, ami persze nem volt, viszont találkoztam forddal, aki mint kiderült a szomszédban lakik. egy cigi közben kicsit elbeszéltünk egymás mellett a “hotel”árakat illetően, majd egy stílusos “megyek, szarnom kell”-el elindult haza.

szerintetek felkeltem reggel?

úgy másztam ki az ágyból fél egykor, hogy nem bírtam egyensen állni, és nem láttam ki a fejemből, csak kááááávééét akarok!! pedig a CAD zh, pedig holnap térinfo, pedig ma építészet, és holnap. és holnapután.

nem akarok:
tovább billentyűzetet verni (nem kiforgatni!)

nem tudok:
aludni
…
3 napja
stumbling all around

nem jó ez így. hogy mit akarok, azt meg inkább hagyjuk.