hétfő 13. vagy miafasz. nagyjából az történt, amire számítottam egyébként. azzal minimalizáltam a nap hosszát -talán félig tudatosan-, hogy nem keltem fel időben reggel.

eszembe jutott egy arc a koliból, ugyanis “reggel” láttam.
az egyik takarítónő, kb 40 kiló vasággyal, de egészen helyes lenne, ha néhány hete nem éktelenkedne egy marhanagy seb a homlokának a jobb oldalán. gyakran eljátszom a gondolattal, hogy mi történhetett vele, bár a tekintetéből ítélve semmi jó.
mikor a szemébe nézek, általában visszanéz, és valami furcsa gúnyos vigyort produkál, amit lehet, hogy kedves mosolynak akar szánni, de végül csak egy végtlenül cinikus valami ül ki az arcára. aztán rájövök, nem szeretnék belegondolni, miken mehet keresztül szegény.
mint amikor szilvi barátnőm mesélte, hogy a kórházban azzal kezelték az egyik szobatársát, hogy évek óta képtelen mosolyogni.

szóval nincs okom panaszra.