ezeken a dolgokon nem segít semmi csak az idő. esetemben az sem igazán, bár azért nem vagyok teljesen elveszve. asszem el tudom fogadni, hogy nem én kellek (csak faszér álmodok annyit), hiszen valahol ez egy kölcsönhatás, vagyis körbe-körbe járva sokan lejátsszuk ezt egymással amíg nem jön valaki olyas, aki… bár nem hinném, hogy törvényszerűen jönnie kell egyébként. hiszen ha jönne akkor tudom ki lenne az.
dehogy tudom. az a legszörnyűbb az egészben, hogy soha nem lehet tudni…
nyüssz
az ember mindig azt hajtja akit vagy csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem kaphat meg.
kihívások rulez.