tán a sajátjaidat?
ha nem, akkor meg mindenkiét. ^^

igne eszembe jutott, hogy talán a sajátjaimmal kéne kezdeni 😀

amúgy én is szoktam ilyeneken gondolkozni, de akkor az is eszembe jut úgy általában, hogy nem biztos, hogy élvezném. a mesterségesen keltett érzelmek nem tesznek olyan boldoggá, mint ha a másik tényleg miattad (mármint ha irányítanád, akkor is miattad, de….) volna veled.

szerintem gonosz boszorkány vagyok szerintem.

ezt már tudjukrégóta, hisz dagon a te istened, dág pedig a pokol kapuja.
és nyilvánvalóhogy.

😀