mondd el te is!

katasztrófa az órarendem.
hétfőn reggel 8tól este7ig, bár van 2 luk, kedden 8tól 4ig, szerda szinte ürs, egy mechanika kivételével. csütörtök 8tól 8ig non-stop, mint egyszer tán még a második félévben, pénteken 1 db c tárgy. gyanúsan ki kéne húzni, csak már pénzbe kerül, viszont ha megbukok és töröltetem, az már nem kerül semmibe, holott két évig 2k+ volt, a kurvaannyukat.
persze a matekgyakot nemtom elrakni úgy, hogy ne ütközzön másik 2 tárggyal, vagy épp egy ybl-össel, merthogy a 2 iskola minimum fél órára van egymástól, tehát ez szívás. MAtek előadás szintén ütközik egy Kommunikáció és vezetéselmélet cíművel félig-meddig, pedig mosmá télleg nem kéne többször megbuknom belőle. Egyébként el se merem mondani a többit, miket kell tanulni megin, elég ha az én hajam áll égnek tőle.
egy biztos: kedden és csütörtökön iszunk vagy dolgozunk, de inkább iszunk.

lehet túladagoltam a no-spát, mer most meg kúván fáj a fejem 🙁

szombat óta minden drogot száműztem. se kávé (ezért alszom naphosszat), se cigi (ezért beszélek félre), se alkohol (ezért ráz a hideg), de most már sokkal jobb.
ma is a szokásos hasgörcsös ébredés, és komoly veszélybe került a lagzi, nemhogy a holnapi melónapom, de a legjobban mégis a szombati győri bulit sajnálnám (lagzi ifjabbik különítménye), és akkor a temérdek kajáról, piáról meg édességről még nem is beszéltem.
ma sikerült begyűrnöm egy adag spenótot tükörtojással 3 részletben, mert közben 2x állt görcs a hasamba, és azt hittem, hogy… nadeszóval a no-spa nemjó semmire szerintem.

rendkívül mozgalmas napot töltöttem el a wc és az ágy között.
láttam 5 híradót, aludtam national geographicra, részeg tablettát ettem, láttam jusztislászló műsorát, a kék fényt már anyu nem engedte, mert időközben hazaért.
mosmeg még megnézem a szulák andrea sót, mert valójában kedvelem kiszel tündét.

szarul vagyok, az van.
szarul aludtam, de lementem dokihoz, aki írt fel részeg tablettát, meg no-spát, mert az segít.

tudom, hetek óta csak nyüszögök, de azét szörnyen érzem magam télleg.
azon gondolkozom rakjak-e az ágyam mellé kisvödröt a biztonság kedvéért, mint a régi szép időkben, hátha mégis elkapna a rókamóka az éjszaka közepén. az a helyzet, hogy sokmindent terveztem a jövő hétre, többek között esküvőt is, ráadásul duplát tehát jólenne ha nem szalmonella lenne például, mint egyszer. eskü a koviubi vót az 🙁

az a jó abban, ha beteg az ember, hogy nem dohányzik olyankor. egyébként szétrobban a fejem meg a gyomrom, csak azért nem hányok, mert sosem szoktam.
az meg már csak hab a tortán, hogy 2 óra múlva jön az egyik unokatesóm a leendő feleségével és az alig 3 hónapos csöppséggel lagziba hívni…
lehet valaki már tudja, hogy rossz hatrással lennék rá, ugyanis mindig megbetegszem, mikor végre találkozhatnék vele :/

ezt a napot is sikerült ágyban töltenem, elvégre 38 fokos lázam van, s ennek örömére most bebuszozok anyámékér dorogra, ahoinnan még x percet kell vezetnem, hogy újra lefekhessek. rémálom.

“Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél” (Antoine de Saint-Exupéry)

kétségbevonhatatlanul, idődimenziót meg nem kívánó igazság, melyet néha mindannyian áthágunk. pont emiatt bátor ember, aki szeretni mer, de úgy igazán – szeretni.
aki szeret, az kiszolgáltatja magát valaki másnak, s ezáltal sebezhetővé válik. ezt a döntést ő hozza meg, többnyire egy olyan pillanatban, amit észre sem vesz, ezáltal vállalja esendőségét.
kezdet és vég – ez mindent és mindenkit végigkísér, kár is cáfolni. ha valamibe belekezd az ember, akkor abban a pillanatban elfogadja, hogy az valamikor véget ér, még ha azonnal nem is tudatosul benne.