2006. September 17. @ 7:28 pm

szépjó ügyes kislány voltam a lagziba megin, megettem az ebédet vacsorát mind egy szálig. a menyasszonynak volt némi problémája a társadalomba való beilleszkedéssel a ruhája miatt, de végülis mind túléltük, bizony, még a szombatot is, bár azt nehezebben.
én egy tanár úrral beszélgettem, pontosabban részegen löktem a szöveget, ő meg hallgatta, mert időközben szokás szerint mindenki rámunt, de ő hősiesen helyt állt, pedig nem ivott, úgyhogy nemtom hogy csinálta.
volt dráma. féltékenykedős házasságjelenet, mely a pár hímtagját hidegen hagyta végül, s a vita tárgyával táncolt tovább, mert merész.
volt unicum next, meg tortadobálás, de én nem éreztem magam olyan nagyon részegnek, csak mikor felkeltem, akkor már tudtam, hogy ajjajj, öt rugónak ismét a seggére vertem, illetve legalább két doboz cigit elhagytam, de aztán egyéb okokból végül 5 körül hazamentünk, mert hárman aludni egy takaró alatt rokongyermekekkel jódolog.

by dzsilla | ide: life | 2 komment »
2 komment
2 komment

a merészség nem itt kezdődik, hanem hogy a tánc után felteszi a vita tárgyát az asztalra oszt jól megpakolja a násznép szeme láttára 😀

zora | 2006. 09. 18. @ 7:53 am

hát amilyen részegség volt ott… 🙂

dzsilla | 2006. 09. 18. @ 8:39 am


Kommentelj!
(kell)
(kell)